Öltönyös Rabszolga

Öltönyös úgy gondolta, miután megszabadult magyar rabszolgatartójától, mekkora élmény lenne a szabadban dolgozni, mégis emberekkel, és pénzzel is foglalkozni, hogy ne távolodjon el nagyon szakmájától.

Erre tökéletes megoldást látszott nyújtani a Darwin's Deli Sandwitches fiatalos, dinamikus csapata, ahol a jókedv és a munka egyszerre nyújt jövedelmező és értékteremtő ...  Be lehet ezt a mondatot fejezni értelmesen? Hogy is szokták a hasonló hirdetésekben?

A Valóságban ez úgy nézett ki, hogy a Szendvicses kizsákmányolók berendelték a kismókusokat a depóba reggel, eladták a szendvicseket-italokat-csokit-csipszet és egyéb öltönyös eledeleket a bringás mókusoknak, remélve, hogy el tudjuk adni őket. A futárok pedig egy adott útvonalat bejártak, napi 10 mérföldet tekerve, vontatmánnyal, emeletekre hurcibálva a teljes árukészletet, dacolva az elemekkel, szakadó esővel és februári hideggel, miközben azon imádkoztak, hogy a következő stopon az öltönyösök majd kevésbé húzzák a szájukat és végre megnyitják a pénztárcájukat, az egyetlen élelemforrásuknak.

De a törpök élete nemcsak játék és mese! A legfontosabb az ügyfél, régóta nevelik ezt belénk mindenhol, akinek olykor különös személyisége, egzotikus szokásai vannak:)

• A spúr: Minden nap jön, mindennap megkérdezi mindennek az árát (vastag számokkal rá van írva), majd a legolcsóbb kis zsömlével távozik.
• Az almás srác: Egy darab alma. Minden nap. Biztos komolyan veszi az ősi walesi mondást, miszerint "an apple a day keeps the doctor away". De hogy miert nem tud hét elejen egy kiló almát megvenni a sarki zöldségesnél, az rejtely.
• A Jó vevő: Minden nap hűségesen jön, Szendvics-Ital-Chips-néha csoki.
• A temetkezési vállalkozó: 2 kóla egy olcsó szendviccsel.
• A legrosszabb fajta: Láthatóan komoly vásárlási szándékkal érkezik, pénz a kezében. Feltúrja az egész árukészletet. A Chipseket porrá töri. Mindent megnéz, megkérdezi van-e majonézes-sonkás, esetleg halas-szalonnás. Van. De az nem jó neki. Ez meg van nyomódva. _AZ_ MI benne? Ebből van fehérkenyeres? Miután már két perce a kezében fog valamit, és fél perce összehasonlítgatja egy másikkal, végül mégis úgy dönt, hogy köszöni, egyiket sem kéri, inkább lemegy a tescoba valamiért. És ezt képes hetente háromszor is eljátszani.
• Sört-cigit árulsz? Nem. (Pedig kéne, kávéval, gombával)
• A Vega: Miután feltúrta az egészet, megkérdezi, van-e vega cucc. Rámutatok 4 szendvicsre, meg még négy nem-szendvicsre. Hát azok nem tetszenek. Miért nincs nagyobb vega választék? Jólvan, megpróbálok neked hozni holnapra, amit szeretnél. Mit szeretnél? Hát nem is tudooom. (Azért nincs vega kedveském, mert rajtad kívül csak egy-két vevő szokott ilyen perverz dolgok után fintorogva érdeklődni, a nem eladott szendvicsek meg az én fizumból jönnek le.)
• A Levesbrigád: Egy tetőtérben 3-4 ötvenes pasi, filmes-designer studiója, 2-3 titkárnővel. Köszönik, nem élnek semmi szendvics-kóla-főétel cuccal, kizárólag a napi levesből kérnek 4-5 adaggal, meg a samosa nevű indiai fűszeres zöldséges-húsos-tésztás háromszögből.
• A portás: Minden nap kinéz magának valami 1 font környékén levő kis-zsömit, és megpróbál 20 fontossal fizetni. Ha nem 20-assal jön, akkor előkotorja a múlt hónapban begyűjtött összes egy két és ötpenniysét, és hosszú számolgatás után átadja.
• A Hitelezősök: Kizárólag egy irodára jellemző, 3-4 harminc körüli srác, meg egy csaj. Miután kinézett valamit, esetleg bele is harapott, ráébred, hogy sajnos pont nincs nála kettőnyolcvan. Fizethetne-esetleg holnap? Hát persze. (Különben buktam az eladást, kényszerhitel) Másnap természetesen nincs bent, vagy fontos meetingen van. Hét végére általában összevakarja a pénzt, és megadja, harmadik felszólításra. A többiek nem adnak neki. Ő meg soha, de soha nem tesz be reggelente egy ötfontost a zsebébe. Inkább holnap is kér háromnegyven hitelt, miután megadta a két nappal ezelőttit.

Igazi kemény, kihívásokkal teli munka, amely biztosít napi hat óra elfoglaltságot, 20% jutalékot(= napi 20 30 font, ami pont fedezi a nagyon szűkös megélhetést) és korlátlan mennyiségű maradék szendvicsfogyasztást. A legjobb a mellékhatás volt, feszes fenék, izmos combok, kockásodó has. Friss levegő, emberekkel foglalkozás. Kívánhat ennél többet az ember fia-lánya? Gyere te is biciklis futárnak! Fura módon mindig van felvétel:)

 

18 - Ennyi fixen telepített sebességmérő kamerát számolt össze Öltönyös a hazavezető 50 km-es úton. Vajon mennyit nem vett észre?

4 - Ennyi busztársaság üzemel ebben a 80 ezres kisvárosban. Buszokat üzemeltetnek azonos vonalakon, más tarifával, egymás jegyeit nem elfogadva. Szerinted van itt még piaci rés mondjuk egy Trolitársaságnak?

20 penny - (60 Forint) Ennyivel kerül többe egy oda-vissza vonatjegy az egyirányúnál a London-Kisváros vonalon. Csak oda £10.2 (3060 Ft)

1 Font (300 Ft) AZ egységár. Rengeteg terméket szeretnek EGY fontért adni. Különösen az egyfontos boltban, ahol tényleg minden egy font, nem úgy mint a százforintos boltjainkban... Ennek egyeneságú folyománya a 640 grammos cukor, a 2,21 Literes tej, az 277 grammos sajt, és a 342 grammos sonka. Öltönyös alig várja, hogy a benzinkútnál is az legyen kiírva, hány pint benzint adnak egy fontért.

100 méter - Az átlagos távolság két buszmegálló között.

1760 yard = 1 mérföld. Akkor ha 275 yardon keresztül csúszós az út, akkor az hány mérföld? És ha 10 évvel kevesebbet töltöttél volna az oktatásban, akkor is tudtad volna az eredményt 1 másodpercen belül? Miért, így tudtad?

 

Géza Bácsi velem szemben ül, hatvanas, rövid ősz hajú bácsika. Könyvelőként dolgozik a cégnél, három harmincas nővel, szóval picit el van nyomva. Halkszavú, jólfésült, hózentrógeros, igazi tutyimutyi jelenség.

Úgy tűnik, egy darabig itt fogok ülni, ígyhát bemutatkoztunk, Helló Hóvarjú, tenksz ájm fájn, endjú.

Mikor megtudta, hogy én is számokkal fogok itt dolgozni, rögtön úgy érezte, mi szoros kollegák leszünk, így rögtön közeli barátjává fogadott.  Már 5 perce beszéltünk, próbáltam visszatemetkezni a munkámba, de ő percenként újrakezdett valamit. Aminek nincs mondanivalója. Ami nem érdekel. Ami nem tartozik rám.

Hamar kideritette, hogy motorral fogok bejárni dolgozni, innentől furcsán csillogott a szeme. Ő is sokat motorozott, el is sorolta élete összes motorjat. Másnap reggel izgatott félmosollyal tolt elém két fotót, kb 10 évvel ezelőttről, amelyek Őt ábrázolták egy nagy piros motorral, talpig bőrben. Ekkor elindult a túra a francia és olasz alpokban című mese, amit átéléssel és kiemelkedően magas nosztalgiafaktorral mesélt, én pedig a világon semmit nem tudtam hozzászólni, csak elismerően bólogatni. Azok voltak ám a szép idők..

Tegnap motorosújsággal indított, hogy nézegessem csak, melyik lesz a következő Vasam. Egy oldalon kb 30 motor 1x1,5 cm-es fotója, mellette a nevük. Hát apám, ebből ne tudnék választani?

Értem én, hogy kedves akar lenni, értem én, hogy eddig ezeket nem tudta senkivel sem megosztani, meg hogy elfér a levegőben, de akkor sem szeretek buta mosollyal bólgatni.

 

Öltönyös újra aktivizálja magát, hiszen a hosszú és fáradalmas keresés végre eredméynt hozott és épphogy megszáradt az aláírás a friss munkaszerződésen! Igen, ma meghozta a posta a szerződést, feltépés után azonnal átfutás és aláírás.

Szóval lesz itt Angol hivatali idiotizmus, remélhetőleg az Office Space és az IT Crowd szintjén! Már nem sokat kell várni és kiderül, ezek az angolok sem normálisak:)

Hogy hogyan nyerte meg Öltönyös az állást? Hogy mit csinált eddig január vége óta? Milyen volt szendvicset hordani? Miért van Sasocska a chopperem első sárvédőjén? Miért van az, hogy Kína meg tud építeni egy motort normálisan, de az elektronika SZAR benne? Hogy miért nem lehet óriás zacskó chipset venni, de 26 egybe csomagolt minipackot mégis de? Közben meg környezetvédünk. Hogy mit érdemelnek az Ausztrál szomszédok, akik hajnal fél1-kor is betonrészegen üvöltöznek? Hogy mire elég az államnak 20% adó, és hogyan tart fenn belőle egy, a Magyarnál sokkal pazarlóbb(=magasabb szinvonalú) szociális rendszert? Mit csinál egy királynő akkor, amikor nincs születésnapja és nem integet az ezüst Rolls-Royceból?

Stay tuned, coming soon!

Kép:

Ostoros ül a bahamákon, szopogatja a májtájt, meg valami csinos táj is szopogatja őt. A Nap megcsillan az óriás fukszon, elvakítja a csokornyakkendős csokit, aki egy ezüsttálcán telefont hoz.

-Uram, fontos hívása van.
-Megmondtam, hogy ne zavarj, ha Dolgozom!
-Uram, Öltönyös van a vonalban!
-Eh, már megint ez a mihaszna... Halló! Mivan?!.....Mi?!.... Nem, ezt nem teheted!..... Nem engedlek sehova!.... Nem érdekel, hogy mások hogyan bánnak az öltönyösökkel!.... Hogy nem is csinálod meg a mai gyapotszedést?.... Aaarrrghh!

Ostoros izzadtan, hörögve huppan vissza a napágyra...

-Ez idén már a negyedik öltönyös mókus... Lehet, hogy fizetést is kellene adni ezeknek? Ezeknek?!

 

Öltönyös szereti az embereket, különösen ha mókásak, mások, kreatívak, komplikáltak, kedvesen elmebetegek, őrült zsenik, egyszerűek mint a faék, különböző komplexusokkal megáldottak, magukat menőnek gondolók, agresszív telepi suttyók, kispolgáriasak, gálánsak, irracionálisan cselekvők, kimértek, modorosak. Öltönyös szeret alámerülni mindenféle szubkultúrában, etológusként megfigyelni a hangyaboly viselkedését, és nem tudta, hogy is hívja ezt az aberrációt, amikor csak ül, megfigyel, jegyzetel, szörnyülködik. Komplikált lány ma megmondta neki: Social Safari. Kész, mindent kifejező szókapcsolat. Ez egy ilyen nap, új szavakat tanulunk. Facebookon valakivel megszakítani a kapcsolatot, annyit tesz mint unfriend. Igeként. Lenyűgöző az emberi keativitás és szógyártás.

 

Öltönyös szép nagy pesti bérházban lakik, macskakő az udvaron, körfolyosók, 100 éves idill. Feri bá', aki nem lakik a házban, minden reggel hat és hét között, amikor a legtöbb lakó békésen aluszkál, hetente kétszer behúzza a kukákat az utcáról, az udvar végébe. Eddig rendben is lenne, Feri bá' kap pénzt ezért a háztól, és kész.

Csakhogy behúzni a kukákat nagyon hangos dolog, az apró műanyag kerekek, az üres, öblös  kukák a sárga macskakövön irtózatos robajjal siklanak, és az egész ház felébred erre. Hatkor. Fél hétkor.

Feri bá'-t ezért mindenki gyűlöli, Öltönyös próbált már finoman beszélni vele, hogyhát nem lehetne-e picit késobb csinálni. Nem, ellopják a kukákat. Mert délután 5 és reggel hat közt nem lopják el, hiszen délután húzza ki őket.

Feri Bának próbáltam érvelni emberséggel, hogy ekkor még mindenki alszik, de az őt nem érdekli. Feri bá a házirendre is nagyívben szarik, miszerint este 10 és reggel 8 közt csak lábujjhegyen illik közlekedni is.

Ma délután Feri'bá ismét kukát húz éppen kifele, Öltönyös pedig lement hozzá megint érvelni. Feri bá' egyből emelt hangra váltott, kikerült és tolta tovább a kukáit, "hagyjon engem békén, le vannak maguk szarva, nekem még 17 házam van."

Egészen belelendült, a mondat közepétől nehéz volt érteni, habogós dadogás lett úrrá rajta, és látszott, hogy nagyon felment a vérnyomása! Jajj, hogy meg ne ártson a lelkemnek....

Tehát szép szóval nem megy. Közös képviselet cégnél, ergo szarnak rá. Kérdés az olvasók felé, és most itt KOMOLYAN javaslatokat várok, mit lehet tenni? Nyilvánvaló, hogy Feri bá' szarik mindenkire, észérvek nem működnek. A biciklije kerekét kiszúrni mégsem szép dolog. Mit tegyünk, hogy végre nyugalom legyen?

MIT????

Nem, nem új szolgáltatása ez a főgáznak, csak Öltönyösnek ismét nem sikerült düllőre jutni a Help Desk Droidokkal(HDD), minha csak egy géppel beszélne, így hát itt ül az ügyfélszolin, sorszáma az 548-as, jelenelg 492-nél járunk. Azért reméljük, a kétórás akkuidő elég lesz...

A történet még januárban(2009) kezdődött, amikoris a gas.hu rettenetes megtakarítást ígért, ha átváltok. Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű a dolog, de _ez_ felülmúlja várakozásaimat.

Hosszú a történet, eddig röviden azért nem sikerült a 6 hónapos kilépési procedúra végén, tehát júniusban kilépni, mert díjhátralékom volt. Persze erről ők kedvesen felhívtak, hogy van egy párezres tartozásom, ha azt gyorsan 3-4 napon belül rendezem, akkor semmi akadálya a kilépésnek. Rendeztem, majd jött a levél, hogy díjhátralék miatt nem lehet kilépni. (amit persze nem mintha nem lehetne behajtani utólag, kilépéssel...) A dolog pikantériája, hogy amikor felhívtak, már tudták, hogy van egy másik párezres hátralék is, csak arról méllyen kussoltak. Már akkor tudták, hogy nem fognak tudni kiléptetni.

Jólvan, nyár van, nem fogy a gáz, nemérdekel, mit kell tennem, hogy legközelebb kilépjek?
Óóóó semmit, automatuikusan menni fog, 2 hónapot kell várni és kész is, csicseregte kedvesen a HDD.

Elhittem, őshiba.

Augusztus elején telefonálok, hogy közeleg a kilépés ideje, van-e hátralék, vagy bármi, ami akadályozna? Hát persze van, például hogy nem kérvényeztem írásban a kilépést.

Paff. Kérvényeztem. újabb 2 hónap.

És most itt vagyunk. Kaptam levelet tőlük szeptember 4-én, a kilépés pontos menetéről, annyit jelöltek meg, hogy rendezzem a tartozást, és pont. Mellékeltek egy egyenlegelszámolást, örömmel nyugtáztam, hogy azt egy hete már be is fizettem.

Azért az ördög nem alszik, telefon:  Van egy 21000-es tartozásom, azt rendezni kéne 18-ig. (Szeptember 14 van)

-Igen? És mégis mi ez?
-Megbecsültük a szeptemberi fogyasztását.
-Node nem is fűtök, és az elmúlt 6 hónapban nem is fűtöttem. Melegvízre csak nem eszek 250 m3 gázt. Plusz átlagot fizettem edig, nyáron 2000 ft-ot.
-Önnek lehetősége volt bejelenteni a fogyasztásomat, szeptember elsején, nézze ide van írva a levélbe.
-Node a Levél szeptember negyediki keltezésű!
-Igen, ezért becsültük meg, mert maga nem jelentett.
-(aaaaaaaaaaaarrrrrrrrrgggghhhhhhhhhhhhh)

Szóval ezt a becsületes becslést 18-ig kell befizetnem, de számlát még nem kaptam róla, ergo ha nem hívom fel őket, nem is tudok erről. (Update, 17-e van, még nem érkezett meg a számla)

Értem én, hogy nem jó az nekik, ha ezentúl másnak fizetek a gázért, de kezd sok lenni. Meglátjuk, mit tartogat az ügyintéző kollegina. Folyt köv. 510-es sorszámnál járunk.

Fél óra múlva az ablaknál feladtam a harcot. Befizetem a lét, kaptam igazolást, hogy most már tényleg egy csokival sem tartozok, és ha okt 1-2-3-án jelentem az óraállást, akkor csinálnak végelszámolást, és ha túlfizetésem van, (nanná, most fizetek be 20.000-et a semmire!) akkor KÉRVÉNYEZHETEM!!!! a visszautalását.

Királyi kegyet gyakorolnak. Érted, hogy kérvényez_HET_em. Ha esetleg szeretném. Ha nem, megtartják.

Szóval azon kívül, hogy teljesen kaotikusak a számlák, amit küldenek, és leszarom ha rossz az ügyfélnek a hozzáállásuk, van pár dolog, amit nem értek:

-Az alap kilépési procedúra miért tart 6 hónapig? Mivel ugyanazon a csövön jön a gáz, ugyanabból a tárolóból, csak másnak fizetek, ezt kb 5 gombnyomással át lehetne állítani. 1 nap, mire kijön valaki megnézni az óraállást, addig kifizetek mindent, holnaptól másnak fizetek a gázért.

-Miért kell rendezni a díjhátralékot, kilépés előtt? Mi köze van a díjhátralékomnak a kilépéshez? Egyszerűen kilépek, és a szerződés végéig tartó időszakra is kijön egy számla, azt befizetem, és passz. Mobilszolgáltatók meg tudják tenni, gázművek nem. Nem kell félni, nem futok el, ha nem fizetem be azt a nyomorult pénzt, ugyanúgy rámküldhetik a behajtócéget, tudják a nevemet, címemet, telefonszámomat, és valószínűleg aláírtam egy papírt, aminek az apróbetűs részében benne van, hogy az NBH, CIA, és minden egyéb 3-4 betűs féllegitim terrorelhárító osztaggal karöltve kinyomozhatják hol vagyok, és valahol a Holland Antillák békés szigetein is utánam jöhet Tibor a behajtó, hogy kiverje belőlem a 312 ft díjhátralékomat.

-Miért kell ilyen pofátlanul, gennyesen trükközni azzal, hogy ne léphessek ki? Mi van, ha gas.hu semmivel sem jobb? Esetleg kitalálják, hogy jujj, verseny van, aláígérnek a gas.hu-nak. Ekkor mire fog a kedves fogyasztó emlékezni? Arra, hogy mekkora gennyládák voltak, és ez nekem megér egy kis plusz pénzt, hogy mosolyogjanak az ügyfélszolin. Netalántán el se kelljen jutnom az ügyfélszolgálatig, mert minden megy rendesen:)

Nem tudom hova fog jutni a fanyalgó, szolgáltatásokat negatív színben feltüntető, aktuális hivatali tortúráját bemutató írói stílusa Öltönyösnek, hiszen ismét POZITÍV példával kell jönnie! Miért kívánkozik a blogra? Neeem, nem a korrektség jegyében, hallgattassék meg a másik oldal is, ugyanmár! Egyszerűen megdöbbentett az ügyfélbarát hozzáállás, hiszen mindannyiunk hőn szeretett királyi postájáról van szó!

Azért a történet problémával kezdődik, miszerint a kis leveleket Öltönyös megkapta rendesen, postás felcsönget, ahogy azt kell. Viszont a nagy alakúaknál kivétel nélkül, mindig egy cetli várta a postaládában, csomagod jött köccsög, ha kell, gyere el érte, a város másik oldalára.

Öltönyös megunta, hogy hetente kirándul a hetvenes postára, mert valami logisztikai főokos úgy érezte, hogy az rendkívül jó a lakosságnak, ha a 8. kerületi nagyalakú leveleket mind a 7. és 14. kerület határán fekvő postán lehet csak átvenni. Nem mellesleg, itt a házunkkal szemben van egy posta. És az utca végén is van egy nagyobbacska posta. Meg van egy másik is, picit távolabb, nna ott kell a sima leveleket átvenni. Meg van ez, iszonyúú messze, ahol a nagyalakút. És van egy, az iszonyúú messzi mellett, 100 méterre, ahová a csomagért kell menni. Logikus nem???? Mondjuk szín szerint még lehetne bontani.

Öltönyös nagy lélegzetet vett és miután átvette legfrissebb nagyalakúját, ott messze, megkérdezte, ugyan kivel kell elbeszélgetnie, hogy a nagyalakú kézbesítő (nem postás!)szoftverét upgradelje, kibővítse egy kaputelefon-vezérlő egységgel is. Az ablakos kisasszony mondta is, hogy ki volt a kézbesítő, meg hogy odaát a nagy épületben keressem. Node mégis hol? Hát azt ő nem tudja.

Kerestem. Egyes kapu, portás bután néz rám, telefonál, majd elküld a kettes kapuhoz. Kettes kapunál a biztonságiak először elvisznek a csomagosokhoz, akik gyorsan megmondják, hogy a levelesekhez kéne vinni az ügyet. Érkezés a leveles ügyosztálra, valami "Györgyit vagy Gyöngyit"kell keresni. Mint kiderült, GyörgyNÉ, de közel járt. Foglaljon helyet, szinte el sem akarta hinni, hogy ilyesmi megeshet, hiszen kézbesítőnkre 10 éve nem volt panasz, stb. Azonnal hivatta is emberünket, hogy személyesn tisztázzuk a problémát, aki persze serényen kézbesített, így nem tudota tiszteletét tenni az irodában.

Györgynén látszott, hogy SEGÍTENI szeretne, telefonált, lefénymásolta a már átvett levelem címzését, felírta, hogy is lehet bejutni a házba, milyen kapucsengőt kell megnyomni, telefonszámot is kapott, és biztosított róla, hogy beszél az emberrel amint visszajön és megoldjuk. Vissza is hív. (És mindeközben egyetlen hivatalos okiratot, papírt nem töltött ki, nem volt pecsét, mégnagyobb fonöki jóváhagyás, aktatologatás. Még sorszámot sem kellett húznom. Azt is elhitte, hogy otthon vagyok, működik a kapucsengő, és a nevem is ki van írva. Cserébe gyors volt, és hatékony.) Azt is megtudtam, hogy a "leveled jött köccsöög" cetliket a rendes postás dobja be másnap, hiszen sehogy nem fért a fejembe, hogy ha már a postaládáig eljut a nagyalakús postás, ami a kapun belül van, akkor mi tartja vissza attól, hogy fel is jöjjön. Lift is van. Hát mert nem jut be, és másnap a rendes levelesnek meg már csak cetlije van.

Györgyné azt is felajánlotta, hogy írásban is benyújthatom panaszomat, de ugye megoldásért jöttem, nem bónuszokat levonogatni a kézbesítő kisiparosok bérébol, meg nem lett volna jobb, ha még 20 percig ott fogalmazgatok, pecsétet szerzek rá, satöbbi. Láttam a tenni akarást, nekem ez már elég volt, hittem a nőnek.

Mire hazaértem, (azért nem kis kirándulás), fél órával utána csörög a telefon, a kézbesíto az, személyesen, és kismilliószor elnézést kér, elmondta, hogy biztos rossz helyen csönget, stb, személyesen is megbeszéltük a bejutás mikéntjét. ő kér elnézést, mindenképpen. Többször is. Tudja is, melyik ajtó az enyém, néha bejutott, akkor fel is hozta. Tisztáztuk, máskor már tudni fogja, hova csöngessen. Fél óra múlva Györgyné is hívott, hogy beszélt a kézbesítővel és minden rendben.

Tanulság? Így kéne mennie. Mindennek. De tényleg. Nem volt egyszerű eljutni Györgynéhez, felkészülve egy kiadós vitatkozásra, veszekedésre, anyázásra, ehelyett mosoly volt és megoldás. Mondjuk azért még megvárnám a következő nagyalakú levelemet, de ezt már csak a szokásos morgós Öltönyös kiáltozza belül, aki tudja, Jön még kutyára kamion:)

 

Öltönyös Ebayezik, így néha kapcsolatba kerül amerikaiakkal is. Ők nagyon gazdag emberek, mert nincsenek rászorulva, hogy nem amerikaiakkal üzleteljenek. A legtöbben ugyanis nem hajlandóak a határon kívülre postázni semmit. Végülis joguk van hozzá, és sokszor nem is az a baj, hogy nem akarnak, csak egyszeruen nem tudják hogy lehet beállítani, hogy worldwide shipping. Persze ez nem baj, hiszen ők úgyis gazdagok, így nincsenek Öltönyös satnya dollárjaira rászorulva.

Azért mégiscsak kell Öltönyösnek a termék, így megkérdezi, talán nem lehetne-e mégis messzebbre küldeni, hátha nem lesz depressziós a csomag, ha sokat utazik. Öltönyös úgy érezte, nem kellene túlzott intellektuális kihívásnak kitenni a Gazdag Üzletembert, így nem Hungary-ra kérdezett rá, hanem EU-ra.

A válasz döbbenetes volt, szó szerint kell idéznem:

"where is EU ?
what country?"

Öltönyös most már megnézné, milyen földrajzi atlaszt használnak arrafelé a gimiben.

Öltönyös megrendelte a taxit a reptérre, a weboldal ki is írta, köszönjük rendelését! Ez is pipa, már csak pakolni kell, aludni, hajnalban itt is a limó.
Háromnegyed hétkor Öltönyös az utcán szobrozik, de csak nem akar megérkezni az autó, nosza fel is hívja a diszpécsert, hogy jön-e egyáltalán, vagy ha nem, akkor küldjön egyet, de nagyon gyorsan. Elsore fel sem vették. Másodszorra kinyomták. Öltönyös nagyon elszánt, adott egy harmadik esélyt. Unott női hang kioktatólag kérdezi, kaptam-e visszaigazoló e-mailt? Nem kaptam, naív ügyfél azt hitte, a "köszönjük megrendelését" elég volt.

"Hát akkor hogy adjak magának autót most? Nincs visszaigazoló e-mail, nincs megrendelve. El kellene olvasni az apróbetűt, nem olyan nehéz."

A mondatot már egészen felbőszülve fejezte be, hiába no, ezek a rohadt ügyfelek nem hagyják reggel szunyókálni. Öltönyös megszeppenve próbálta pedzegetni, hogy dehát azt írta ki, hogy.. naa. Nincs autó és punktum, telefont lecsapta a hölgy, nyilván van neki is fontosabb dolga, elnézést is kérnék, ha lehet, itt sem vagyok, és bocsássanak meg. Túlzóak az elvárásaim.

Rendes taxitársaság felhív, 6 perc múlva mosolyogva ott az ótó. Öltönyös meg egyszerűen nem érti, hogy egy kis cég, hogyan engedhet meg magának ilyesmit, node a diszpécser biztosan magányos terrorista, a konkurencia fizetett szabotőre. Ha a KEDVES VEVŐ nem fontos a barát taxinak, jó lesz nekem más is...

Hogy ne legyek mindig olyan negatív és ne mindig csak károgjak, milyen rossz dolgok is történnek az Öltönyösökkel, megpróbálok pozitív lenni: Ma reggel nem eresztett be a nyomorult kompjúter a céges leveleimhez. Mindig azt a hülye jelszót követelte, felsoroltam neki az elmúlt másfél év minden létező jelszóvariánsát, de kifogytam. Makacsul nem akarta valaki, hogy dolgozzak. Hát jó mondom, ha így állunk, akkor sajnos nem tudok dolgozni, viszlát, a homokozónál vagy a körhintánál megtaláltok.

Azért kollegina adott még egy tippet MSN-en: Hívd fel a helpdesket! Hátmondom Klárakedves, meséld már el, mikor tudott neked utoljára segíteni a HelpDesk, de azért megpróbálom.

Good Morning Sir, how may I help you? Betanult hangsúllyal, a "How"-t alaposan megnyomva, indiai akcentussal, ami eredeti. Hát gummóning, te már az ebéddel is végeztél, de lássuk. Kumar naív lelkesedéssel mondta, hogy hát írjam be a jelszavamat! Lemondóan indultam összeszedni a homokozólapátot és a vödröt. Kumar hozzátette, hogy írjam a User ID-m elé a varázsszót, EU\ .

Letettem a Vödröt, begépeltem. A Jelszót is. Először sunyin úgy tett, mintha megint tenne a fejemre, de 10 másodperc múlva hopp, megjelent az összes rohadék e-mail, 18 új üzenet, hát mondom hétvégétől nem rossz. Mindjárt kiüvöltök a srácoknak az ablakból, ne várjanak, építség meg a várat nélkülem, nekem it akadt egy kis munka.

És hogy mitől pozitív ez a bejegyzés, ahogy az elején ígértem?
Jópár éve, mióta csak a cégnél vagyok, először, a helpdesk AZONNAL adott megoldást! Ami MŰKÖDIK is! Büszke vagyok rájuk, kösz Kumar!


Ő itt Kumar, aki ma segített rajtam. Rajtad ki segít ma?

Öltönyös azt hitte, hogy visszamenőleg büntetni nem szép dolog egy ilyen fejlett demokráciában. Konkrétan alkotmányellenes. Békésen parkol személygépjárműjével a szokásos helyen, amit tapasztalati úton talált meg, ott már nem büntetnek, nem rokkant hely, nincs a sarkon, és egyébként is minden szabálynak megfelel. Vasárnap békésen leparkol, majd nem mozdul. Egészen péntek délutánig az autó felé sem néz, amikoris valami cetli van az ablaktörlőlapát alatt. Nicsak, errefelé ritkán szoktak így szóróapozni, node csekk az egyik fecni, csak úgy, miKulás csomag nélkül, akár le is rohadhatott volna a viharban. Közterületesek.

Aszongya "kijelölt rakodóhelyen parkolás tényállásának fennforgása"

Fejvakarás, körülnézés, mitől lett ez hirtelen rakodóhely, és miért nem büntettek szénné az elmúlt 3 évben, ha mégis az? Másrészt ki a hóhér rakodna itt, amikor az utca egyik oldala végig tűzfal, se ajtó, se ablak, másik oldala meg végig kórház, aminek már van egy 30 méteres fenntartott helye, ha netalán egy mentő beérkezne.

Szóval rakodási terület. Nicsak, itt egy csillogó tábla, szép, vadi új rúd, vadi új bilincsek, büszkén hirdeti, hogy rakodási terület. A kőzúzalékos bitumen még meg sem száradt az aljában, szóval nem több 8 órásnál. Az összes autó ablakában cetli. Nyócezer.

Szóval... Mennyire szabályos az ilyesmi? Elások egy táblát a parkoló autók végében, megbüntetem őket, majd csak megtanulják. Hozzátenném, hogy a tábla csak az egyik oldalról látható, ha a másik oldalról érkezek és parkolok le gyanútlanul, fel se tűnik, hogy van ott valami. Minden nap parkolnak ott autók.

Mit lehet ilyenkor tenni? Azon kívül, hogy szarjon sünt, aki leásta a táblát, meg aki kitalálta, hogy le kéne ásni. Csak el ne lopják a táblájukat...

-Elfáradtak, ugye? Meleg van!
-(...) Hát igen, el.
-Én is kerékpároztam régen, bejártam a fél világot. Jártak már a Kap Nortnál? (bármi is legyen ez, én ezt találtam a Google haverom segítésgével: Kap Nort)
-Hát, még nem.
-Az volt igazán magas, ott Svédben. Még osztrák kerékpárosok is voltak ott!
-(Hümmögés)
-Honnan jöttek maguk?
-Sokfelől, Szecsőről, leginkább. De ő itt Tibortelepről például.
-Amikor én annyi idős voltam, mint maguk, én nyáron a konzervgyárban dolgoztam!
-(hmmm)
-Rossz most az országban, ezért is.
-(Hmm?)
-Hát maguk, miből van például az a drága kerékpár? Meg a kosztot ki fizeti?
-Hát, bizony, mi fizetjük.
-Neem hiszem azt. Maguk azt sem tudják, mi az a munka! Én nyaranta a konzervgyárban...
-Viszont látásra!
-Ezért tart itt ez az ország, dolgozzanak fiatalok (nyányinyunyá)

Így zajlik egy biciklitúra Öltönyöséknél, akik kertből kibeszélő bácsival diskurálnak. A Jelenet végén Kártyás előrántott egy repeszgránátot, kitépte a biztosítószeget a fogával és hanyagul visszahajította a bácsira, amúgy vélemény címén.

Öltönyös Nem tud aludni. Szombat hajnal fél 10. Elkezdett blogokat olvasni, olyanokét, akik valaha számítottak neki, némelyikkel ritkán beszél, akikkel van valami közös titka. Felnéz rájuk, és/vagy jókat buliztak együtt.

Az ember rájön, hogy jobb lett volna akkor még egy kis időt velük tölteni, mégiscsak a sörözést választani ZH-ra tanulás vagy egyéb kifogás helyett, most már nem lehet egyszerre, mindenkivel.

Nem, ezeket az embereket nem lehet kényszeríteni, hogy egy helyen éljenek, egymással, egy városban, másfelé tart mindenki. Ha véletlen találkozol velük, nagyon bután hangzik a kérdés: Na és mi van veled, mit csináltál az elmúlt egy/kettő/három évben? Bután pislognak, mint hal a szatyorban, hát írtam róla Blogot, nem olvastad? Nem. Nos, akkor nehéz lesz elmondani, annyi minden történt. Egy év, azóta minden nap egy élmény volt, és ezt mondjam el 2 percben itt a Blaha aluljáróban? Nagy szemekkel néztek egymásra, majd dumáljunk egyszer. Aztán mindenki megy az aktuális életébe, vissza.

Érdemes őket olvasni, gondolkodnak, örömködnek, tapasztalnak, és még mindig álomvilágban élnek. Vagy épp térnek vissza a földre. Sokminden összeköti őket, rengeteg időt töltöttek együtt, egy célért, aztán mindenki ment, amerre látott. Mikor buliznak legközelebb együtt? És mikor fognak együtt dolgozni? Öltönyös ezt várja igazán, hogy ennyi inspiráló lángelmével dolgozhasson. Vagy legalább párral közülük. Szóval velük:

Maso, Ausztrália
Viki, Kenya
Szaki, Jordánia
Cory, Magyarország
Boca, Szingapúr
Jucus, Norvégia
Zsótti, Miami
Oksana, Magyarország, Jordánia
Bence, Shanghai
Klári, Kína
Ildi, Dél-Afrika
Vix, London

És akik nem írnak/tak blogot? Velük is. Legtöbbjükkel.


Disclaimer: Ha kihagytalak a listából, az azért van, mert szombat reggel nem találtam meg a blogodat. Ez a bejegyzés is kb a negyedikbe beleolvasás után történt, és még olvasok:)