Öltönyös Nem tud aludni. Szombat hajnal fél 10. Elkezdett blogokat olvasni, olyanokét, akik valaha számítottak neki, némelyikkel ritkán beszél, akikkel van valami közös titka. Felnéz rájuk, és/vagy jókat buliztak együtt.

Az ember rájön, hogy jobb lett volna akkor még egy kis időt velük tölteni, mégiscsak a sörözést választani ZH-ra tanulás vagy egyéb kifogás helyett, most már nem lehet egyszerre, mindenkivel.

Nem, ezeket az embereket nem lehet kényszeríteni, hogy egy helyen éljenek, egymással, egy városban, másfelé tart mindenki. Ha véletlen találkozol velük, nagyon bután hangzik a kérdés: Na és mi van veled, mit csináltál az elmúlt egy/kettő/három évben? Bután pislognak, mint hal a szatyorban, hát írtam róla Blogot, nem olvastad? Nem. Nos, akkor nehéz lesz elmondani, annyi minden történt. Egy év, azóta minden nap egy élmény volt, és ezt mondjam el 2 percben itt a Blaha aluljáróban? Nagy szemekkel néztek egymásra, majd dumáljunk egyszer. Aztán mindenki megy az aktuális életébe, vissza.

Érdemes őket olvasni, gondolkodnak, örömködnek, tapasztalnak, és még mindig álomvilágban élnek. Vagy épp térnek vissza a földre. Sokminden összeköti őket, rengeteg időt töltöttek együtt, egy célért, aztán mindenki ment, amerre látott. Mikor buliznak legközelebb együtt? És mikor fognak együtt dolgozni? Öltönyös ezt várja igazán, hogy ennyi inspiráló lángelmével dolgozhasson. Vagy legalább párral közülük. Szóval velük:

Maso, Ausztrália
Viki, Kenya
Szaki, Jordánia
Cory, Magyarország
Boca, Szingapúr
Jucus, Norvégia
Zsótti, Miami
Oksana, Magyarország, Jordánia
Bence, Shanghai
Klári, Kína
Ildi, Dél-Afrika
Vix, London

És akik nem írnak/tak blogot? Velük is. Legtöbbjükkel.


Disclaimer: Ha kihagytalak a listából, az azért van, mert szombat reggel nem találtam meg a blogodat. Ez a bejegyzés is kb a negyedikbe beleolvasás után történt, és még olvasok:)