Öltönyös Rabszolga

Mint patkányok a süllyedő hajóról, úgy menekülnek az emberek a cégtől. Nem egész hat hónap alatt, mióta itt vagyok a vezérigazgatón kívül lecserélődött mind a három igazgató, az egyik kétszer. A jogász srác visszament az egyetemre, hogy befejezze, meg amúgy sem volt kedve a nyarát ebben a posványban tölteni minimális pénzért, amikor ez lehet élete utolsó szabad nyara. Géza bá'nak is lejárt a fix idejű szerződése, meg egy-két ideiglenes könyvelőmókus is eltűnt az asztaloktól. A főnökségi titkárnő is felmondott. A másik kislány elment szülni, ez egész ügyes kifogás. A recepciós kislány is eltűnt szépen csendben, pozíciója azóta is betöltetlen.

Vajon mi lehet ennél a cégnél? Egy éve egy hatalmas változás, átszerveződés, tulajdonosváltás történt, azóta jönnek a győzelmi jelentések, mennyire jók is vagyunk, javulnak a pénzügyi mutatók, kapunk díjjakat technikai oldalról. Igaz, nagy üzletet nem igazán sikerül nyerni, legtöbbször túl drágák vagyunk, noha mindig felteszem a kérdést, hogy jó, de nem lesz ez sok? nem lehet olcsóbban? Biztos kell erre egy full time embert számolni?

Öltönyös is állást keres, na nem hálátlan, csak megsejthetett valamit ő is, ennyi ember nem mond fel véletlenül, főleg nem ilyen kulcsemberek.

Nem magyar találmány, hogy ne adjunk számlát. Ugyan szeretjük magunkénak hinni, meg ezértartittazországozni, betyáros büszkeséggel kacsintani, hogy tudjuk ám hogy kell okosba megoldani a dolgokat, de akkor sem mi vagyunk az egyedüliek akik használják. Annyit hallani a "bezzeg nyugaton / civilizált országokban" kezdetű mondatokat, de el kell keserítsem lelkes szószólóikat: ez csak a látszat. Igen, Londonban a turistahelyeken még a fagyiárus is ad blokkot, de amint megkapargatjuk a felszínt, itt is kibújik a feketegazdaság.

A pakisztáni zöldséges nem is érti mit szeretnél, amikor valami fecnit kérsz a vásárlásról. Szó szerint sem érti, mert nem tud angolul, meg amúgysem vágja mi a probléma, hiszen megkaptad a két ananászodat, ő meg a pénzt, mi kell még? Hát igen, így olcsóbb, mert a teszkóban egy ananászt kapsz két fontért, az utcán meg kettőt kapsz egy fontért. És azért ez nagyon nem mindegy.

Aztán vannak a vállalkozók is, jelen esetben a kisvárosi autó-motor szerelő. Ebből is megvan persze a bevándorló réteg, azt hiszem a nagyszervízre már odaviszem a gépsárkányt, de ez speciel egy 100%-ig angol műhely, igazi angol szerelősrácokkal. A szóbeli árajánlat 85 fontról szólt, amikor fizetni akartam, azt mondja 99.45 lesz.

Próbáltam finoman jelezni, hogy az árajánlat 85 fontról szólt, de közben fejben már rég sejtettem: Hozzácsapta az áfát. Mondom is neki, hogy nekem nem olyan fontos az az áfa, ha lehet tekintsünk már el tőle. Mintha mi sem lenne természetesebb, megkérdezte, hogy kártyával, vagy készpénzzel szeretnék fizetni. Mikor előrántottam a zsebemből a koszos ötfontosokból álló papírköteget, megenyhült,  no problem, 85 fontot szeretne kapni. A pénztárgép is hunyorított picit, és pár percig csak halványabban világított a kis ledecskéje.

Hiába no, Cash is king. A fejlett országokban is.

Budapest, 1938. Színes film, angol narráció. Az MGM (roarrrr:) stúdió készítette, egészen igényesre sikerült, nekem jobban tetszett, mint a mai fantasztikus imidzsfilmek. Komolyan, kedvem lett volna sétálni egyet a videó megtekintése után. Kéretik megfigyelni, a baloldali közlekedést!

Olyan érzés volt, mintha egy dodzsemben ülnék. Minden olyan valóságos, autószerű, ám surrogó gyorsulási hang, csak két pedál van, nem kell figyelni semmire, csak menni, menni. Az is a vidámparki antennásokra emlékeztetett, hogy ha elértem a kellemes futótempót, onnantól kezdve akár mélyedést is nyomhatok a padlólemezbe, akkor sem hajlandó gyorsabban menni. Talán ütközni is olyan vele, de ezt nem próbáltam ki! Íme a Citroën C1, picit átépítve, egy angol cég által, teljesen elektromos hajtásúvá. Nem koncepcióautó, neem, megvásárolható bármely földi halandó számára.

Papíron, a cég szerint remek kis városi alternatíva lenne, ugyan picit mélyebben kell zsebbe nyúlni, de Londonban ez igazán gyorsan megtérül, ha az ember tényleg jár vele a belvárosban. Nincs congestion charge, alias dugódíj. Ez napi 8 font. Rengeteg ingyenes parkolóhely van neki (tényleg, nem csak prospektusízu kamu). A Parkolás pedig itt a legdrágább,  helytől függően ez napi 20-50 font. (tehát ha dolgozni jársz vele, legyen csak évi 200 nap, és a 20 fontos díjjal számolsz, az évi 4000 font.) Útadó Nincs. Ez benzineseknél teljesítményfüggően évi 100-400 font. A Biztosítás is igen olcsó rá. Az áram sok töltőponton ingyen van (amig a városvezetésnek is érdeke nyomni a dolgot), de amúgy is sokkal olcsóbb, egy feltöltés kb 1 font. Plusz a brit kormány tervezi, hogy támogatja majd az elektromos autót vásárlókat egyszeri 5000 fonttal.

De ha tényleg ilyen jó autó és tényleg ennyire megéri anyagilag, akkor miért nem vesz mindenki ilyet?

Mert nem olyan jó autó. Kerek 10 ezer fonttal drágább a dodzsemes verzió az alap benzinesnél, (6500 font vs 16500 font) ami riasztó lehet, de tegyük fel, a fent leírt anyagi előnyök miatt 2-3 éven belül megtérül, onnan meg csak termeli a pénzt. Bár a szervízköltségekről, és az akkuk élettartamáról mindenki mélyen hallgat, ami nem megyugtató ismerve a sales-es hozzáállást: ha valami vállalhatatlan, akkor inkább ne beszéljünk róla. Illetve egy helyen láttam, 7 évet mondanak az akksikra, ami ismervén a gyári adatos lódításokat kb 4 év lehet valójában.

Node, ez még odébb van, jelenleg van egy vadiúj kis négy üléses játékautó, ami a gyártó szerint 100-110 km-es hatótávot enged, ami nem hangzik nagyon rosszul. 60 mérföldes csúcssebességet is ígérnek, ami 100km/h, városba bőven elég, Londonban meg aztán főleg, a legnyagyobb megengedett sebesség egyes helyein a körgyűrűnek 50 mérföld/h, tehát 80 km/h. Nos... ez mind szép lenne, ha igaz lenne. Kereken 54 km-t tettem meg Evie-vel, ezalatt az akku töltöttsége 96%-ról 29%-ra apadt. 25% alatt állítólag lekorlátoz sebességben, épp csak vánszorogni lett volna képes. Tehát a hatótávolság mondjuk jó 60 km a vállalt 100 helyett. Pedig igyekeztem finoman vezetni, gurulni ahol csak lehet, a féket csak vészesetben nyaldosni, hátha elkerülhető a teljes megállás.

A végsebesség. Nos, egyszer sikerült belőle 59 mérföld per órát kicsikarni, de ez egy hosszú lejtő végére sikerült, végig padlógázzal. A reális, amit egyenesen el tud érni az 40-50 mérföld óránként (60-75km/h). Az emelkedőn lassul. 12. kerületi lakosoknak egyenesen nem ajánlott, nem tudom akkora hegyekre fel bírna-e menni.

Töltés. Hivatalosan hét óra, Otthon, konnektorból, vagy, a 300 nyilvános pont egyikéből. Ezek jelenleg ingyenesek, és itt a szemközti tesco parkolójában is van egy. Nos, amig felcuccoltuk a szekrényeket, beálltam a tescohoz tölteni. Jó fél órát állt a parkolóban, és kemény 2 %-ot sikerült rátölteni. Szóval ezek szerint lassan indul, aztán majd belehúz a vége felé. Esetleg egy mérnökember hozzászólása érdekelne róla, miért van ez így.

Ja igen, az igazsághoz hozzátartozik, hogy elmebeteg módon nyúztuk, amellett, hogy örömködtünk, elmentünk vele az Ikeába, és vettünk egy háromajtós hálószobai szekrényt és egy magas polcos szekrényt a nappaliba. Meg pár apróságot, tányérok, edények, ilyesmi. Tehát hazafelé igencsak meg volt pakolva a 800 kilós kis jószág, két ember, az 150, meg az ikeás apróságok az még 80-100 kiló lehetett. Feltűnően gyorsabban fogytak a százalékok, megérzi a súlyt. Kipakolás után, egyedül beleülve valóságos kis rakétának tűnt. Amig mellém nem állt egy kis Micra és porig nem alázott a rajtnál:)

Megéri-e? Az attól függ. Ha olyan elvárásaim vannak felé, mint egy AUTÓ felé, akkor határozott nem. Lassú, keveset tud menni egy feltöltéssel, ami szintén lassú. Megpakolva, sok emberrel méglassabb, mégkevesebbet tud menni. Ha a tömegközlekedés alternatívájaként tekintek rá, városi rohangálósként, akkor... olcsónak olcsó, ám ugynaúgy áll a dugóban, mint a robbanómotoros testvérek. Mindenesetre a fejlődés elindult, 1-2 éve még csak a kis indiai G-whizz (Reva) volt a villanyautó, ami inkább egy villanymotoros segédmotorkerékpár, két fő részére. Ez nagyobb, töréstesztileg hozza a C1 szinvonalát, még ABS is van benne, meg légzsákok. Van csomagtér, ahová befér 10 kiló krumpli, meg 4 embert is megvéd az esőtől. Aztán jön a Chevrolet Volt, a Tesla Roadster, A Mitsubishi, a Toyota, a BMW és még sokan mások is fejlesztenek.

Ha azt nézzük, hogy a robbanómotoros technológiának is eltartott 30-40 évig, mire elfogadható darabokat produkált, az elektromosnak is adjunk időt, ezek még csak az első példányok! Összegezve: Móka, vidámság, vasárnapi bevásárlóautónak aranyos. A körgyűrűn kívülre azért nem merészkednék vele, autópályára főleg nem. Második autónak, gyereket elhozni az oviból, hazafelé posta, erre mind jó. Aki nem szeret tömegközlekedni, és van esélye feltenni tölteni napközben, annak is megfelelhet. Aztán majd pár év múlva kiderül, mekkora a szervízigénye, és ér-e valamit használtan.

Végül lássuk, tud-e mozogni a kisautó, katt a videóra!

Keresleti piac van. Tehát a kedves vevő örüljön, ha foglalkoznak vele.

Keresleti piac van. Tehát semmi egyéni megállpodás, vagy aláírod a 10 ügyvéd által átgondolt, az iroda jogait és pénzét 110%-ban védő doksit, vagy mehetsz máshová.

Keresleti piac van. Tehát az olyan apróságok, minthogy Internetelérés, hibás lámpa, hiányzó mikrótányér, nem működő lift stb, nem érdekli a céget. Ígéri, hogy MAJD meglesz, de mivel neki ebből SEMMI haszna nem lesz, leszarja. Meg már úgyis aláírtad, hogy fizetni fogsz. (=Ha előtte keménykedsz, akkor ugye ígéret, ha nem tetszik, lehet menni máshova. Keresleti pia....)

Megvettük a hiányzó égőket. Kitakarítottunk. Ezért rengeteg sok pénz üti a markunkat, mert ez az ő saruk. MAJD. Ha kedvük tartja utalni. Most a negyedik e-mailnél tartok.

Mint kiderült, a kauciót visszakapni is kemény menet lesz, az előző lakó még nem kapta vissza. 5 hete költözött ki. Node hoz ő még pénzt a konyhára? Nem. Akkor tehát miért kéne foglalkozni vele? Fontos ő a cégnek?

Szóval a kulcsszó a MAJD. és a LESZARJUK. Csakúgy mondom.
A Kedves Vevő úgyis hamarabb fárad bele a telefonálgatásba és emailek hadába. És már ő is inkább leszarja.

A Porschés tikárnő (ó boccsánat, Személyi Asszisztens) még hét elején elkezdtett lezárt borítékokat osztani a jónépnek. A Cég oly nagylelkű, hogy szerveztek tombolát, csakúgy.

Nos, a lezárt boríték jó ötlet, ám óvódáskorunkban megtanultuk, hogy azok bizony fény felé tartva átlátszóak. Nos, ezt az angol ovisok is tudják.

A borítékokban egy cetli volt, "Nem nyert" felirattal, meg állítólag ugye a TV meg a VB jegyek. Persze még nem volt szabad kinyitni a borítékokat, majd csak pénteken! 3 perc után mindenki tudta, hogy a borítékjában nem nyert felirat van, a korábban leírt fény felé tartós metódussal kiderítve. Nemhiába, Sherlock Holmes is angol volt, na. Asszisztensünk ezen nagyon elcsodálkozott, jééé tééényleeg? Lehet látni???

Tehát a száraz tények:
-Ő kapta meg a head office-ból a mi irodánk borítékjait.
-Egyedül ül, bár haza is lehet vinni a borítékokat.
-Ő osztotta ki.
-Borítéknyitás után elkezd vihogni azon az idegesítő hangján, hogy megnyerte a tévét! Hát nem hiszem el, Ómáj gád!

Mindenki elnézően mosolyog, és vicceskedve mondja neki, hogy dehát kedvesem, nem egyedül ülsz és nem voltak átlátszók a borítékok? Hihhetetlen. Elképesztő. Micsoda mázlista!

Tanulság: Nem véletlen, hogy minden kupakgyűjtős nyereményjátéknál a szabályzat első pontja, hogy a szervezők, hozzátartozóik, eleve nem játszhatnak. Még ha tényleg tiszta is a játék, ugye ha szervező nyer, az eleve gyanús...

ps: Az illusztráción nem a titkárnő és az ő porschéja szerepel. A szomorú valóságban mindkettő öregebb és porosabb kicsit.

A banki malmok lassan őrölnek, nagyon lassan. Február elején, megérkezve Londonba, a bankszámla ügyintézésekor csakúgy poénból beadtam az önéletrajzomat, ugye bármilyen meló jó lett volna. Nyilvánvalónak tűnt, hogy megy a kukába, de ha csak 1% az esély, hogy felhívnak, már megért 2 darab a4-es papírt. Nagyobb az esély, mint a lottó ötösre:)

Nos jelentem, július nyolcadika van, kereken 5 hónap telt el azóta, és private number villogott a telefonomon, ki nem találnád, a bank volt az. Mindenáron időpontot akartak egyeztetni velem egy rövid kis interjúra, amire azonnal ugrottam volna, ha AKKOR hívnak. De nem tették.

De komolyan, ők nem rendezik időpont szerint a szerzett önéletrajzokat? Mégis mi a fenére számítottak öt hónap után? Mertugye valószínű, hogy már elkeltem. Ha nem, akkor annak valami oka van, és ugyan lehet, hogy csiszolatlan gyémátra lelnek, de nyilván ők is megkérdeznék, hogy mi az istenért nem találtam 5 hónapig melót? Mi a baj velem? Főleg, mivel egy elég egyszerű melóról lett volna szó.

Persze lehet, hogy a múltból kaptam hívást? Ezek meglátták az önéletrajzomat, összecsődítették az egész céget, az összes jelentős részvényest, az irodában megállt az idő. Azóta is csak ámulnak, mekkora zseni, valaki hívja már fel, nem akar-e banki ügyintéző lenni a srác! És végre eljutottak a telefonig. De persze ez nekik csak 10 percnek tűnt, a különleges időcsapdájukban. Ha ezt sikerül bebizonyítanom, Nobel díj vár rám! hohohoóóóó

Alakulnak itt a dolgok, Főnök még csütörtökön beszélt velem, hogy hát egy perc ideje sincs rám, meg ilyesmi, így tehát sokkal okosabb lenne, ha a Márknak dolgoznék közvetlen, aki ilyen fájnensz dájrektor lett, és hogy neki majd sokkal több ideje lesz rám, és szakmailag is jobban megérti, miket hordok itt össze a vlookupba ágyazott háromszoros if függvényemmel.

Éppen volt valami aktuális ámokfutása a sales teamnek, amit reggel én kaptam meg, hogy ássam ki a lényeget a szarkupac alól. Márknak felvázoltam mi is fog történni, 3 órán keresztül szedtem ki az adatokat a sales vs delivery boxmeccsből, kaptak közben 23 pennys földimogyorót, melynek hatása leírhatatlan; amellett, hogy én vagyok a jófej, még magamban jót is röhöghettem, mivel úgy kapkodták a sós mogyit, mint a tyúkok a tápot. Még hajolgattak is néha.

Márkkal 30 perc alatt átrágtuk magunkat az eredményen, kérdezett is, értelmeset, így rögtön tudtam, hogy végre egy olyan főnök, aki tudja is mit jelent, amit leírtam.

A nyitótánc után ma is leültünk Márkkal, hogy mi is legyen a középtávú stratégia, mit is kéne csinálnom, végre olyasmiért fognak fizetni, amit perverz módon kedvelek, excelbűvészkedni, hogy a legoptimálisabb eredmény jöjjön ki, hatszázcsillió beviteli változóval, számolós táblákkal, mindennel.

Végül jött egy kis honnan jöttél szöveg, már vártam, hogy "ááá, Hángörii... I have been there once" És ezzel meghal a beszélgetés. De nem. Tényleg járt itt egyszer, 15 éve, már elnézően mosolyogtam is, hát igen, schöne Schloss, schöne Mädchen, jaaa, jaa. Erre elkeztde mondani, hogy a fél országot bejárta, képes volt minimális gondolkodással legalább 10 települést felsorolni, ahol járt, érthető kiejtéssel, röhögött Székesfehérváron, hogy ki se lehet mondani, meg persze kalsszikusan elmondta az egész magyar szókincsét. Meg egy korábbi munkahelyén volt valami magyar kollegina Pécsről, gyanús nekem a dolog... Mondjuk egy gyors swot analízist követően ez bizony veszély, hogy nekem nincs olyan csücsöri kis szám.

Szóval jól indul a dolog, Márkkal meg fogjuk érteni egymást.(Muhahha) Aztán persze jöhet még kutyára kamion, de ki tudja, egyszer majd pálinkázunk is:)

Öltönyös mútkor elhatározta, hogy egyszer teljesen szabályos lesz. Motorral át a városon, autópálya, körgyűrű, belváros, külváros, minden volt benne, és arra kellett rájönnie, hogy ha betartja a sok 30-40-50 mérföldes (1 mérföld ~ 1,6km) korlátozó táblákat, sokkal balesetveszélyesebb. Miért? Kérdezed, hát minnél lassab valaki, annál kisebb bajt tud okozni, magának, másoknak.

Nos, elméletben igen, gyakorlatban azonban... Annyira rohadt lassan kell menni, hogy a kedves motoros, és szerintem az autós is, elkezd unatkozni. (Ó de hány autós mellett mentem ma el, akik vígan SMS-eztek...) Olyan lassan érnek az ingerek, azokra is olyan villámgyorsan lehet válaszolni ilyen kis sebességnél, hogy elkezdesz másra figyelni.

Elgondolkozol azon, mit is lehetett volna jobban csinálni ma melóban, hol szúrtad el, jéé mekkora dekoltázs jön szembe, az öv, vagy szoknya? Aztaa micsoda Ferrari van mögöttem, jéé egy gyrosos, jujj télleg éhes vagyok, mi is legyen a vacsora? Oppá, ezek most verekednek a buszmegállóban? Nézzük csak. Jéé, erre jár a 187-es busz is? Lássuk, mi van ráírva, honnan jön ez? Pár perc után már mindenre figyelsz, csak a vezetésre nem. Az pedig alacsony sebességnél is veszélyes, ha nem koncentrálsz mereven az útra. Csak ha másfélszer ennyivel mész, egyszerűen nem érsz rá ilyen marhaságokra figyelni, gondolkozni, az agyad 90-95%ban a vezetésre koncentrál. És igen kis valószínűséggel hibázol, mert azért 2x3 sávos, középen fallal elválasztott, járda és lakóházmentes úton a 90-100 km/h  tempó nem tűnik gyilkosnak, a megengedett 64-el szemben.

Öltönyös mútkor elhatározta, hogy egyszer teljesen szabályos lesz. Motorral át a városon, autópálya, körgyűrű, belváros, külváros, minden volt benne, és arra kellett rájönnie, hogy ha betartja a sok 30-40-50 mérföldes (1 mérföld ~ 1,6km) korlátozó táblákat, sokkal balesetveszélyesebb. Miért? Kérdezed, hát minnél lassab valaki, annál kisebb bajt tud okozni, magának, másoknak.

Nos, elméletben igen, gyakorlatban azonban... Annyira rohadt lassan kell menni, hogy a kedves motoros, és szerintem az autós is, elkezd unatkozni. (Ó de hány autós mellett mentem ma el, akik vígan SMS-eztek...) Olyan lassan érnek az ingerek, azokra is olyan villámgyorsan lehet válaszolni ilyen kis sebességnél, hogy elkezdesz másra figyelni.

Elgondolkozol azon, mit is lehetett volna jobban csinálni ma melóban, hol szúrtad el, jéé mekkora dekoltázs jön szembe, az öv, vagy szoknya? Aztaa micsoda Ferrari van mögöttem, jéé egy gyrosos, jujj télleg éhes vagyok, mi is legyen a vacsora? Oppá, ezek most verekednek a buszmegállóban? Nézzük csak. Jéé, erre jár a 187-es busz is? Lássuk, mi van ráírva, honnan jön ez? Pár perc után már mindenre figyelsz, csak a vezetésre nem. Az pedig alacsony sebességnél is veszélyes, ha nem koncentrálsz mereven az útra. Csak ha másfélszer ennyivel mész, egyszerűen nem érsz rá ilyen marhaságokra figyelni, gondolkozni, az agyad 90-95%ban a vezetésre koncentrál. És igen kis valószínűséggel hibázol, mert azért 2x3 sávos, középen fallal elválasztott, járda és lakóházmentes úton a 90-100 km/h  tempó nem tűnik gyilkosnak, a megengedett 64-el szemben.

Főnök vigyorogva sétált ki az irodájából 5 perccel Öltönyös e-mailje után, amit ő és a teljes igazgatóság is olvasott. Öltönyös picit stresszes még, a sales igazgatót sosem jó magadra haragítani, node ha rám akarja kenni a saját hülyeségét, csak nem hagyom már magam.

Két hete meetingeltem vele, ahol átbeszéltük az általam bevezetni kívánt folyamatot, ami szegény sales-esekre picit több adminisztrációs terhet ró, cserébe a cég nyer, mert nem írunk alá minden szart, csak ami profitot hoz. Mert ugye nem segélyszervezet vagyunk.

Főnök is hivatalos volt a megbeszélésre, de nem ért rá, mondta meccseljem le Pítörrel, majd ránéz arra, mit alkottunk. Ránézett, okézott, ezután Pítörnek kellett volna a Sales csipet-csapatnak kiküldeni az egészet, megfejelve azzal, hogy aki nem tartja be a Öltönyös baromságait, bukta az adott szerződésre vonatkozó jutalékát, plusz alaposan seggbe lesz rúgva. Mégiscsak hitelesebb, ha ő, mint a Sales Director küldözget ilyen fenyegetéseket, mintha Öltönyös tenné, aki még csak nem is tagja a sales csapatnak.

Namost azt hiszem, joggal feltételeztem, hogy ki is hirdette az újdonságot, miután délután háromkor átküldtem neki Főnökkel okéztatott verziót, a levélbe leírva, hogy akkor ezt itt most elküldheti a csapatának, lévén szóban is ezt beszéltük meg. Nojó, még átgondolja, eszik rá egy sonkás-majonézes szendvicset, visszatolja a gülü szemeit, és MÁSNAP kiküldi. Legkésőbb.
Ez volt június hetedikén.

Az első gyanús jel 15-én történt, amikor az egyiks sales-es kismókus idedobott az asztalomra valamit, hogy ezt ugyan már kiküldte a vevőnek, mint ajánlat, de azért hogy meglegyen, nézzem meg, iktassam. Nofene, nem akar jutalékot kapni?

Ezen a héten is beesett egy sales-es kollega, hogy ezt itt elfelejtette nekem megmutatni, de már egy hete kiküldte a kedves vevőnek. No, ez már komolyabb kezelést igényel, így a board reportomba szépen be is került, hogy van itt két ügy, ami nem egészen került be a gépezetbe, a két héttel ezelőtti kommunikáció ellenére.

Nno, ekkor vette kézbe Mr. Sales Director is az ügyet, dörgedelmes levelet rittyentett, kopizva a teljes igazgatóságot, hogy ÉN mikor küldtem ki ezt az egész cuccot a sales csapatnak?
Éééén? Hát azt beszéltük meg, hogy majd TE! Elvégre te vagy a főnökük, tőled várják az utasítást, nem tőlem, neked van ott tekintélyed, nem nekem. A létező legudvariasabb hangnemben próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem ezt beszéltük meg, lásd csatolva a hetedikén neked írt levelemet, ami ellen azóta sem emeltél kifogást. (Ma 21-e)

Azóta egy nap telt el, kuss van, és nem köszönt. A Főnököm meg csak röhög, azt hiszem ő sem kedveli Pítört.

Tanulság: Mindig tarts meg minden e-mailt, kizárólag az bizonyítja, hogy NEKED van igazad.

Lakótárs Lajos autókölcsönzőben dolgozik, ahová kizárólag olajsejkek pici fiai, bolíviai milliárdosok, és orosz maffiozók járnak autót bérelni. Nem kimondottan az economy ügyfelekre optimalizálták magukat, na. Ebből kifolyólag, az autópark törzsét sem 1.2-es Cliók és 1.1-es Puntók adják, az ilyen emberek szeretik ám a mindenféle golyóálló presztízstankokat.

Arra most ne térjünk ki (de), hogy mi szükség van ezekre a kétszáz és hatszáz lóerő közti benzinfalókra egy olyan városban, ahol keskenyek a sávok, 20 méterenként vannak piroslámpák, és a 30 mérföld per órás (46km/h) sebességhatárt milliónyi kamera (és a dugó) tartatja be kíméletlenül. Ha már olajmágnás lennék, akkor hamarabb tetetnék masszázsfotelt meg aranyjakuzzit háremmel a kis Toyota IQ-mba, mintsem egy Q7-essel furikázzak. Meg különbenis, autóval menni ciki. Amelyik klubnak nincs helikopterleszállója, oda én nem is megyek.

Lényeg, hogy Lajos néha sikeresen megpattint melóból egy-egy jobb képességű Mercit, vagy Q7-est, és azzal parkol le otthon a ház előtt, ahol az átlag autó egy sima Astra. Történt ez tegnap is, amikor a következőre lettem figyelmes: Ajtócsapoódás, majd heves "Beja, Beja gyere le, eztnézzedmeg!

Kitekintek az ablakon, ahol Lajos épp Beja kezépe adja a nagyon trendi ájfónját, beáll a Q7 elé, és megpróbál feszíteni, máramennyire a fű és alkoholedzett teste engedi.

Kitört belőlem a röhögés, ezt nem hiszem el, már látom is, ahogy Lajos bekerül a Subba szív iwiw heti válogatásába. Arról majd talán máskor, hogy végülis mennyire illik ez a kép Lajos életművébe:)

Szóval, kedves közönség, fogadjatok szeretettel egy apróbb válogatást az "én és a kocsim" című képekből. Lehet tippelni, melyikük Lajos, sikerült elkérni tőle a következő mondattal: "Szerintem nagyon kihozza az egyéniségedet ez a kocsi Loui, bárcsak nekem is ilyen jól állna":)

Öltönyös szeretné leszögezni az elején, hogy elképzelhető, hogy a kínai(Dél-Koreai) technikával semmi baj nincsen, az egész kálvária a véletlenek szerencsétlen összejátszásának köszönhető. Talán. Persze lehet, mégiscsak van valami köze hozzá a gyártónak:)

Négy hete sikerült megvásárolni a Dél Koreai ipar remekét, egy Daelim vs125 nevű csodát. Öltönyös tudja, hogy önmagát szivatta meg, meg kínai (koreai, tudom... széna-szalma) terméket csak őstermelőtől, de csak átmeneti megoldásnak szánta, az első fizetésig, amikor lecseréli a motort egy japánra. Addig viszont élni kell, közlekedni kell, és nem mindegy, hogy kétszer annyi pénzért, kétszer annyi időt tölt el tömegközlekedéssel, vagy esetleg jut ideje élni a megspórolt napi 2 órában.

Tehát szűkös költségvetésből, átmenetileg. 400 fontba került, 8 éves és működik. Tökeletes. (Ha-ha. Ha így lett volna, sohasem születik meg ez az írás)

Tökéletes volt, alig több, mint egy hétig, ám egyszercsak, persze, hogy munkából hazafelé, nem indult. Se gyújtás, se semmi. Szerencse a szerencsétlenségben, 200 méterre volt egy garázs, ahol a szaki megállapította, hogy a biztosíték ment tönkre, nosza bele másikat és már mehet is. Hálás köszönet, azonban kitolva a garázskapun megint nem indul, az űrhajó minden alrendszere sötét, halott. Bizony, valahol zárlatos a motor, hogy az önindító, valamelyik lámpa, vagy bármi más, ki tudja, a szaki azt mondja, nem szívesen vállalná el, 2-10 óra közé teszi a javítási időt, óránként 35 fontot kér. Ismétlem, a gép 400-ba került.

Ismét biztosíték csere, plusz jótanács: Hazáig ne állítsam le a motort, lámpát, indexet ne használjak. És lőn, hazajutottam. Hétközben pótbiztosíték beszerez. Hétvégén mindenféle motorszerelési ismeret nélkül szétszed-hümmög-vezetékeket igazgat-összerak. És láss csodát, működik!

Egy héttel utána, elkezdett furán rángatni, ami valószínűleg nem jelent jót. A rángatás másnapján persze ismét munkából hazafelé, az első kanyarnál kigyorsításkor iszonyű zörgés, kattogás, csörömpölés és ugyan a motor jár, de nem hajt. Kész, nekem ennyi volt, éjszaka lesz, mire hazaérek.

Szerencsére csak a lánc esett le, amit a biciklin 12 évesen úgy javítottunk, hogy fejrefordítottuk, kézzel ráhelyeztük és ment tovább. Csakhogy ez a dög 130 kiló, így a fejreállítást gyorsan kizártam. Kézzel sikerült visszatenni álló helyzetben is, óvatosan megtolva felfeküdt a fogaskerékre így óvatosan hazagurultam. Már sötét volt, másnap péntek, No akkor ez még egy napot kibír, aztán hétvégén megfeszítem a láncot –Gondolta Stirlitz. „Még egy napot?” Gondolta a motor.

Tehát péntek délután, valahol London határában: Hhhrrr reccs. Ismét leesett a lánc, nem új dolog, már csak 20 km-t kéne kibírni hazáig, ám ezúttal el is szakadt. Mivel vasat helyben még nem tudok puszta kézzel összeolvasztani, maradt a busz-metro... A motort pedig egy nagyon kedves öregúr garázsában hagytam.

A láncos történet annyira fájdalmasan érintett, főleg a javítás 118 fontja, hogy azon nyomban eladásra került a sor, mindegy mennyiért, csak vigyétek el a búsba, ebay, kikiáltási ár 99 penny.

Gyűltek is az érdeklődők és a három napos aukció másnapján, az új lánccal ragyogóan robogó robogó (ééérted, hahha) reggel egy hosszú vasúti átjárós várakozás után nem akart elindulni. Mi történhetett már megint???

Félretol, vizsgál, betol. Működik. Ám ennek a fele sem tréfa, ha megint lerohad, akkor egyrészt mit mondok a kedves leendő vevőnek, másrészt megint komoly esély van rá, hogy komoly összegeket kell áldoznom rá, amivel ismét távolabb kerül az új motor víziója.

Hazafelé elinduláskor persze ismét be kellett tolni, node kit érdekel, csak vigyen haza!

Másnap reggel persze már a betolásra sem indult, így maradt a vonat, és a laza másfél órás késés. Szerencsére Kevin, a főnök megért, ő is motorozott régen, és nosztalgiával gondolt vissza az időkre, amikor ő is olajos homlokkal anyázott az árokparton.

Felgyújtom, felaprítom, beolvasztom és a kis fém kockácskát belököm a szakadékba! Ilyen gondolatok jártak fejemben a vonaton, meg egy higgadtabb terv, amit végre lehet hajtani, hogy ismét műkdő állapotba kerüljön a kicsike.

Éjszaka sikerül feltölteni az akkut az ausztrál szomszédok akkutöltőjével, és másnap utolsó útjára indult félve a motor. Óvatosan, minden rezdülésénél és fura hangnál beindul a paranoia, kérlek, csak most ne hagyj itt! Épségben haza is vitt a drága, előző este pedig már meglett a nyertes licitáló, aki villámgyrsan átvette, tetszik neki, Öltönyös pedig örül, hogy megszabadult Korea átkától!

Az egyetlen, amiért megbocsájtás jár neki, az a csodálatos ipari műremek, a SAS az első sárvédőn:)

Mindenekelőtt, hogy megértsd a nemérdekel péntek hangulatot, hanggal tessék meglesni a következő videót:

Nemérdekel Péntek Videó. Katt rám.

De tényleg, tessék kattintani. Fontos.

NNa. Tehátakkor. Az irodában ma furák az emberek. Szokásosan bejöttek, betették a kis szendvicsüket a hűtőbe, kis csevely, gépek beindítása. Minden oké, Dzsordzs? A legnagyobb rendben Pajti!

A pénteki nincs-kötelező dresszkód alkalmából, jött egy e-mail, a főnök törekvő és öntudatos személyi asszisztensétől, hogy ugyan ma dress-down day van, de azért mégis tarsuk be az alapvető dolgokat, például no rövid farmergatya férfiakon, semmi papucs, vagy slampos póló. Az persze rendben van, hogy a normál napok alkalmával teljes belátást nyerhettük a csinosabb és kevésbé csinosabb hölgy kollegákba és fejből tudjuk kinek melyik melle alatt van anyajegy.

A délelőtt folyamán a tisztelt kollegák és kolleginák háromszor tárgyalták ki a reggeli dresszkódos e-mail marhasákfaktorát, nevetség tárgyává téve az egészet.

A mosogatógép beszerelése megint csúszik. Ezen a héten ez a hetedik (megszámoltam) update a rohadt mosogatógépről. Valakit ÉRDEKEL EZ EGYÁLTALÁN???

Velem szemben Géza Bácsi ebédel, akkurátusan kicsomagolta a szendvicsét, majd mialatt elfogyasztotta nyomkodta az iphoneját, és valószínűleg a közelgő hosszúhétvégéről ábrándozott, amikoris kipróbálhatja a szezonra felkészített csodamotorját. A korábban említett bőrbúvárruhában..

Az idő lassan telik, Öltönyös ismét kiolvasta a tesco titok füzetkét, a fénymásoló egykedvűen csipog néha a háttérben. Péntek van, méghozzá igazi NEMÉRDEKEL PÉNTEK!!!!!

Délutáni update: Másnak is péntek van. 16:24, gumicsikorgásra lesz figyelmes az Iroda népe. Megint. És megint. Egyre többen csoportosulnak az ablaknál, küzdenek a helyekért. Egy lesötétített ablakú BMW a közeli körforgalomban már a huszonnyolcadik körét teszi, amikor csak lehet persze csúsztatva a fenekét. Az Irodai Patkányok már fogadást kötnek, mikor fog egy padkának vagy táblának csapódni a körpályáról letért másfél tonna vas.

Felhasználónak problémája van egy adott telefonkészülékkel. Ekkor felhívja (lol!) X cég helpdeskjét, amely jelenti a problémát Z cég helpdeskjének. Z cég értesíti Y céget, azaz minket, hogy javítsuk meg a telefont. És mi megyünk, javítunk, majd számlázunk Z cégnek. Tehát megélünk. Z cég, kifizeti nekünk a számlát, majd kiszámlázza X cégnek. Tehát megél. X cég kifizeti Z céget, majd további haszonnal, kiszámlázza a kedves felhasználónak. Tehát X cég is megél. Szegény felhasználó pedig kifizeti az egészet, X, Y, és Z cég hasznát, plusz a szolgáltatás költségét. Így lesz egy 20 perces helyszíni javítás költsége több, mint 150 font. TE (vagy a céged) hányszor fizetett már irreálisan magasnak tűnő szervízdíjjat?