Nem tudom hova fog jutni a fanyalgó, szolgáltatásokat negatív színben feltüntető, aktuális hivatali tortúráját bemutató írói stílusa Öltönyösnek, hiszen ismét POZITÍV példával kell jönnie! Miért kívánkozik a blogra? Neeem, nem a korrektség jegyében, hallgattassék meg a másik oldal is, ugyanmár! Egyszerűen megdöbbentett az ügyfélbarát hozzáállás, hiszen mindannyiunk hőn szeretett királyi postájáról van szó!

Azért a történet problémával kezdődik, miszerint a kis leveleket Öltönyös megkapta rendesen, postás felcsönget, ahogy azt kell. Viszont a nagy alakúaknál kivétel nélkül, mindig egy cetli várta a postaládában, csomagod jött köccsög, ha kell, gyere el érte, a város másik oldalára.

Öltönyös megunta, hogy hetente kirándul a hetvenes postára, mert valami logisztikai főokos úgy érezte, hogy az rendkívül jó a lakosságnak, ha a 8. kerületi nagyalakú leveleket mind a 7. és 14. kerület határán fekvő postán lehet csak átvenni. Nem mellesleg, itt a házunkkal szemben van egy posta. És az utca végén is van egy nagyobbacska posta. Meg van egy másik is, picit távolabb, nna ott kell a sima leveleket átvenni. Meg van ez, iszonyúú messze, ahol a nagyalakút. És van egy, az iszonyúú messzi mellett, 100 méterre, ahová a csomagért kell menni. Logikus nem???? Mondjuk szín szerint még lehetne bontani.

Öltönyös nagy lélegzetet vett és miután átvette legfrissebb nagyalakúját, ott messze, megkérdezte, ugyan kivel kell elbeszélgetnie, hogy a nagyalakú kézbesítő (nem postás!)szoftverét upgradelje, kibővítse egy kaputelefon-vezérlő egységgel is. Az ablakos kisasszony mondta is, hogy ki volt a kézbesítő, meg hogy odaát a nagy épületben keressem. Node mégis hol? Hát azt ő nem tudja.

Kerestem. Egyes kapu, portás bután néz rám, telefonál, majd elküld a kettes kapuhoz. Kettes kapunál a biztonságiak először elvisznek a csomagosokhoz, akik gyorsan megmondják, hogy a levelesekhez kéne vinni az ügyet. Érkezés a leveles ügyosztálra, valami "Györgyit vagy Gyöngyit"kell keresni. Mint kiderült, GyörgyNÉ, de közel járt. Foglaljon helyet, szinte el sem akarta hinni, hogy ilyesmi megeshet, hiszen kézbesítőnkre 10 éve nem volt panasz, stb. Azonnal hivatta is emberünket, hogy személyesn tisztázzuk a problémát, aki persze serényen kézbesített, így nem tudota tiszteletét tenni az irodában.

Györgynén látszott, hogy SEGÍTENI szeretne, telefonált, lefénymásolta a már átvett levelem címzését, felírta, hogy is lehet bejutni a házba, milyen kapucsengőt kell megnyomni, telefonszámot is kapott, és biztosított róla, hogy beszél az emberrel amint visszajön és megoldjuk. Vissza is hív. (És mindeközben egyetlen hivatalos okiratot, papírt nem töltött ki, nem volt pecsét, mégnagyobb fonöki jóváhagyás, aktatologatás. Még sorszámot sem kellett húznom. Azt is elhitte, hogy otthon vagyok, működik a kapucsengő, és a nevem is ki van írva. Cserébe gyors volt, és hatékony.) Azt is megtudtam, hogy a "leveled jött köccsöög" cetliket a rendes postás dobja be másnap, hiszen sehogy nem fért a fejembe, hogy ha már a postaládáig eljut a nagyalakús postás, ami a kapun belül van, akkor mi tartja vissza attól, hogy fel is jöjjön. Lift is van. Hát mert nem jut be, és másnap a rendes levelesnek meg már csak cetlije van.

Györgyné azt is felajánlotta, hogy írásban is benyújthatom panaszomat, de ugye megoldásért jöttem, nem bónuszokat levonogatni a kézbesítő kisiparosok bérébol, meg nem lett volna jobb, ha még 20 percig ott fogalmazgatok, pecsétet szerzek rá, satöbbi. Láttam a tenni akarást, nekem ez már elég volt, hittem a nőnek.

Mire hazaértem, (azért nem kis kirándulás), fél órával utána csörög a telefon, a kézbesíto az, személyesen, és kismilliószor elnézést kér, elmondta, hogy biztos rossz helyen csönget, stb, személyesen is megbeszéltük a bejutás mikéntjét. ő kér elnézést, mindenképpen. Többször is. Tudja is, melyik ajtó az enyém, néha bejutott, akkor fel is hozta. Tisztáztuk, máskor már tudni fogja, hova csöngessen. Fél óra múlva Györgyné is hívott, hogy beszélt a kézbesítővel és minden rendben.

Tanulság? Így kéne mennie. Mindennek. De tényleg. Nem volt egyszerű eljutni Györgynéhez, felkészülve egy kiadós vitatkozásra, veszekedésre, anyázásra, ehelyett mosoly volt és megoldás. Mondjuk azért még megvárnám a következő nagyalakú levelemet, de ezt már csak a szokásos morgós Öltönyös kiáltozza belül, aki tudja, Jön még kutyára kamion:)