Öltönyös szeretné leszögezni az elején, hogy elképzelhető, hogy a kínai(Dél-Koreai) technikával semmi baj nincsen, az egész kálvária a véletlenek szerencsétlen összejátszásának köszönhető. Talán. Persze lehet, mégiscsak van valami köze hozzá a gyártónak:)

Négy hete sikerült megvásárolni a Dél Koreai ipar remekét, egy Daelim vs125 nevű csodát. Öltönyös tudja, hogy önmagát szivatta meg, meg kínai (koreai, tudom... széna-szalma) terméket csak őstermelőtől, de csak átmeneti megoldásnak szánta, az első fizetésig, amikor lecseréli a motort egy japánra. Addig viszont élni kell, közlekedni kell, és nem mindegy, hogy kétszer annyi pénzért, kétszer annyi időt tölt el tömegközlekedéssel, vagy esetleg jut ideje élni a megspórolt napi 2 órában.

Tehát szűkös költségvetésből, átmenetileg. 400 fontba került, 8 éves és működik. Tökeletes. (Ha-ha. Ha így lett volna, sohasem születik meg ez az írás)

Tökéletes volt, alig több, mint egy hétig, ám egyszercsak, persze, hogy munkából hazafelé, nem indult. Se gyújtás, se semmi. Szerencse a szerencsétlenségben, 200 méterre volt egy garázs, ahol a szaki megállapította, hogy a biztosíték ment tönkre, nosza bele másikat és már mehet is. Hálás köszönet, azonban kitolva a garázskapun megint nem indul, az űrhajó minden alrendszere sötét, halott. Bizony, valahol zárlatos a motor, hogy az önindító, valamelyik lámpa, vagy bármi más, ki tudja, a szaki azt mondja, nem szívesen vállalná el, 2-10 óra közé teszi a javítási időt, óránként 35 fontot kér. Ismétlem, a gép 400-ba került.

Ismét biztosíték csere, plusz jótanács: Hazáig ne állítsam le a motort, lámpát, indexet ne használjak. És lőn, hazajutottam. Hétközben pótbiztosíték beszerez. Hétvégén mindenféle motorszerelési ismeret nélkül szétszed-hümmög-vezetékeket igazgat-összerak. És láss csodát, működik!

Egy héttel utána, elkezdett furán rángatni, ami valószínűleg nem jelent jót. A rángatás másnapján persze ismét munkából hazafelé, az első kanyarnál kigyorsításkor iszonyű zörgés, kattogás, csörömpölés és ugyan a motor jár, de nem hajt. Kész, nekem ennyi volt, éjszaka lesz, mire hazaérek.

Szerencsére csak a lánc esett le, amit a biciklin 12 évesen úgy javítottunk, hogy fejrefordítottuk, kézzel ráhelyeztük és ment tovább. Csakhogy ez a dög 130 kiló, így a fejreállítást gyorsan kizártam. Kézzel sikerült visszatenni álló helyzetben is, óvatosan megtolva felfeküdt a fogaskerékre így óvatosan hazagurultam. Már sötét volt, másnap péntek, No akkor ez még egy napot kibír, aztán hétvégén megfeszítem a láncot –Gondolta Stirlitz. „Még egy napot?” Gondolta a motor.

Tehát péntek délután, valahol London határában: Hhhrrr reccs. Ismét leesett a lánc, nem új dolog, már csak 20 km-t kéne kibírni hazáig, ám ezúttal el is szakadt. Mivel vasat helyben még nem tudok puszta kézzel összeolvasztani, maradt a busz-metro... A motort pedig egy nagyon kedves öregúr garázsában hagytam.

A láncos történet annyira fájdalmasan érintett, főleg a javítás 118 fontja, hogy azon nyomban eladásra került a sor, mindegy mennyiért, csak vigyétek el a búsba, ebay, kikiáltási ár 99 penny.

Gyűltek is az érdeklődők és a három napos aukció másnapján, az új lánccal ragyogóan robogó robogó (ééérted, hahha) reggel egy hosszú vasúti átjárós várakozás után nem akart elindulni. Mi történhetett már megint???

Félretol, vizsgál, betol. Működik. Ám ennek a fele sem tréfa, ha megint lerohad, akkor egyrészt mit mondok a kedves leendő vevőnek, másrészt megint komoly esély van rá, hogy komoly összegeket kell áldoznom rá, amivel ismét távolabb kerül az új motor víziója.

Hazafelé elinduláskor persze ismét be kellett tolni, node kit érdekel, csak vigyen haza!

Másnap reggel persze már a betolásra sem indult, így maradt a vonat, és a laza másfél órás késés. Szerencsére Kevin, a főnök megért, ő is motorozott régen, és nosztalgiával gondolt vissza az időkre, amikor ő is olajos homlokkal anyázott az árokparton.

Felgyújtom, felaprítom, beolvasztom és a kis fém kockácskát belököm a szakadékba! Ilyen gondolatok jártak fejemben a vonaton, meg egy higgadtabb terv, amit végre lehet hajtani, hogy ismét műkdő állapotba kerüljön a kicsike.

Éjszaka sikerül feltölteni az akkut az ausztrál szomszédok akkutöltőjével, és másnap utolsó útjára indult félve a motor. Óvatosan, minden rezdülésénél és fura hangnál beindul a paranoia, kérlek, csak most ne hagyj itt! Épségben haza is vitt a drága, előző este pedig már meglett a nyertes licitáló, aki villámgyrsan átvette, tetszik neki, Öltönyös pedig örül, hogy megszabadult Korea átkától!

Az egyetlen, amiért megbocsájtás jár neki, az a csodálatos ipari műremek, a SAS az első sárvédőn:)