Öltönyös szép nagy pesti bérházban lakik, macskakő az udvaron, körfolyosók, 100 éves idill. Feri bá', aki nem lakik a házban, minden reggel hat és hét között, amikor a legtöbb lakó békésen aluszkál, hetente kétszer behúzza a kukákat az utcáról, az udvar végébe. Eddig rendben is lenne, Feri bá' kap pénzt ezért a háztól, és kész.
Csakhogy behúzni a kukákat nagyon hangos dolog, az apró műanyag kerekek, az üres, öblös kukák a sárga macskakövön irtózatos robajjal siklanak, és az egész ház felébred erre. Hatkor. Fél hétkor.
Feri bá'-t ezért mindenki gyűlöli, Öltönyös próbált már finoman beszélni vele, hogyhát nem lehetne-e picit késobb csinálni. Nem, ellopják a kukákat. Mert délután 5 és reggel hat közt nem lopják el, hiszen délután húzza ki őket.
Feri Bának próbáltam érvelni emberséggel, hogy ekkor még mindenki alszik, de az őt nem érdekli. Feri bá a házirendre is nagyívben szarik, miszerint este 10 és reggel 8 közt csak lábujjhegyen illik közlekedni is.
Ma délután Feri'bá ismét kukát húz éppen kifele, Öltönyös pedig lement hozzá megint érvelni. Feri bá' egyből emelt hangra váltott, kikerült és tolta tovább a kukáit, "hagyjon engem békén, le vannak maguk szarva, nekem még 17 házam van."
Egészen belelendült, a mondat közepétől nehéz volt érteni, habogós dadogás lett úrrá rajta, és látszott, hogy nagyon felment a vérnyomása! Jajj, hogy meg ne ártson a lelkemnek....
Tehát szép szóval nem megy. Közös képviselet cégnél, ergo szarnak rá. Kérdés az olvasók felé, és most itt KOMOLYAN javaslatokat várok, mit lehet tenni? Nyilvánvaló, hogy Feri bá' szarik mindenkire, észérvek nem működnek. A biciklije kerekét kiszúrni mégsem szép dolog. Mit tegyünk, hogy végre nyugalom legyen?
MIT????
