Olyan érzés volt, mintha egy dodzsemben ülnék. Minden olyan valóságos, autószerű, ám surrogó gyorsulási hang, csak két pedál van, nem kell figyelni semmire, csak menni, menni. Az is a vidámparki antennásokra emlékeztetett, hogy ha elértem a kellemes futótempót, onnantól…