Nna, akkor lassan vissza is tér a motiváció, irkáljunk picit.
Ma találtam egy remek kis blogot, http://multikarrier.blog.hu/. Első ránézésre ilyen komoly HR Online meg egyéb "szakértői" kreténségnek tűnik, de valójában egészen szórakoztató, és mivel jómagam is ebben a környezetben tengetem hétköznapjaimat, jókat nevetek. És a kommentelők is értelmesek:) Az egyik azt írta, "...olyan sötét, mint a varjú hónalja" Lefordultam a székről a röhögéstől.
Életképek tovább. Miután aláírtunk egy vastag szerződést, és én voltam a mögötte álló excelhuszár, nyilván mindenki jött az asztalomhoz gratulálni, pacsizni (15 perc hírnév), a főnököm meg megkérdez mindenkit, hogy tényleg mennyire jó gyerek volt már Öltönyös. Nos, csaknem 100% volt a pozitív visszajelzések aránya, egyetlen ember szólt be, hogy szép meg jó, csak mindig a fészbúkon lóg a srác.
No, egyrészt nekem is feltűnik, hogy olykor be se tolja az arcát a csávó, és jóhiszeműen azt feltételezem, hogy komoly meetingen van, akkor ő is feltételezhetné, hogy talán épp nincs dolgom, azért fészbúkozok. De a legjobb a főnököm reakciója volt: "Nem az a baj, hogy fészbúkozol, hanem hogy látják a monitorodat. A legközelebbi ültetésnél kapsz egy jobb helyet."
Úgyhogy ebben maradtunk, én meg óvatosabban fészbúkozok.
