Azt már megtanultam, hogy ha áll a kocsisor, akkor akárhol átjöttök még csak nem is előre nézve, hanem újságot olvasva vagy az eget bámulva napszemcsóban, zenével, zsákkal a fejeteken, minden napra jut egy ilyen öngyilkosjelölt.

Azonban ha araszoló kocsisor közt szeretnétek két zebra közt félúton átvágni, és egy busz előtt vágtok át, akkor ha a nyomorult ájpodot benn is hagyjátok, legalább a fejeteket fordítságok abba az irányba, ahonnan a forgalomra számítani lehet. Igen, a busz mellett én jövök. És mivel zebra 100 méteres közelségben nincs, a járda felöli sáv meg halad, hadd ne számítsak már öngyilkos lemmingekre. Ha a mozgó busz elől elfordított fejjel, rohamléptekben ugrotok ki elém, akkor ne tessék csodálkozni, ha elcsaplak. És máskor tessék finomabb ruhát hordani, mert a durva szövetkabátod és annak cipzárja csúnyán összekarcolta a gépsárkányt.

A tükrömet visszahajlítom, a karcot gyógyítani nem tudom. Másrészt meg te sem jársz jól, mert máskor nem én jövök, hanem egy betonkeverő, ami nem tud 2 méteren belül megállni, hogy csak megijedj. Már ha 2 méter magasról egyáltalán észrevesz a sofőr és nem ad inkább kövér gázt, hogy az utca végén a zöldet még elérje.