Pár napja telefonálni akartam, ám a rendszer nem volt hajlandó senkit kapcsolni. SMS se ki, se be, szintúgy a hívások. Most épp fontos lett volna, hogy telefonáljak, nemigazán a vigyek-e haza kenyeret kérdéskört akartam kitárgyalni.
Este nyolc felé rendbe is jöttek a dolgok, eddig semmi izgalom, megesik, hogy egy-egy szolgáltatás nem elérhető.
Másnap kapok SMS-t a mobiltársaságtól, miszerint elnézést kérnek és blogjukon bővebb felvilágosítást kapok a kompenzáció módjáról. Nicsak, nem is reméltem, hogy adnak valamit, hát lássuk mi a vígasz:
Nos, úgy érzik, ez igazán súlyos volt, mégegyszer elnézést kérnek, és arra gondoltak, hogy a kedves felhasználókat kártalanítani kellene. Úgy döntöttek, hogy mi, kedves júzerek MEGSZAVAZHATJUK, melyik jótékonysági szervezetnek adjanak 10 ezer fontot, kárpótlásul. NEKÜNK, ez lesz a legjobb, hogy a színtéveszők kerületi színjátszóköre kap egy kisebb talicskányi pénzt. Azért, mert 6 órán át nem bírtak szolgáltatni, NEKEM.
Pofátlanság? Képmutatás? CSR? Bár ezek eléggé rokon fogalmak. Vagy ezt így hogy? Ettől most jobban kellene éreznem magamat? Ha komolyan gondolnám, hogy kártérítést követelek, akkor ez most nekem elégtétel? Esetleg csak én nem érzem át, hogy áttételesen én adakoztam, tehát erre a hétre meg van váltva a lelki békém?
