Öltönyöst a Hivatalban rengeteg stressz éri, ezt valahol le kell vezetni, egyértelmű. Van aki kick-boxol, van aki tüntetésre jár, Öltönyös főz. Olykor elkapja a roham és a boltba kilóméteres listával megy; szárcsagyökér, tárkonyecet, pirított tökmag, hegyipásztor-sajt, és hasonlókkal borzolja az eladók kedélyét. Miért nem lehet krumplit meg tésztát enni párizsival oszt Jónapot?

Mert a főzés megnyugtat. És ha egyszer elkezded, nincs megállás. A múltkor az étteremben Töklevest kóstolt öltönyös, azóta rögeszmésen csinálni akart, és lőn. Saját magadnak tökmagot pucolni, ritka élmény, miután a sarki éjjelnappaliban a bátortalan kérdésre, miszerint:
"esetleg pucolt tökmag van?" olyan arckifejezést kapok, mintha egy vibrátort kértem volna pótakksi készlettel.

Most éppen csülök süldögél a sütőben. Egyszerűen nem lehetett egy normális csülökreceptet találni az interneten, minimum ötöt ötvöztem, meg kis saját erő van benne. Csupa unalmas recept van, semmi extrával. Pucold meg, fektesd le, szórj rá fűszert, süsd és pirítsd. Kivételt képez az unalomhadjárat alól kedvenc gasztroblogom , a chiliésvanilia. Kár, hogy most nem tudott segíteni, alapvetően nem húspárti blog:) Na sebaj, most van a csülök bőre alatt fokhagyma, meg mindenféle fűszer kíséretében borban párolódik alufóliába betekerve. A besamel meg szintén fel lett tuningolva az ízetlen löttyből egy kis balzsamecettel:) Nyami.

Különösebb tanulság nincsen, ez csak amolyan gondolatvihar volt, mert Öltönyös szeret főzni. Mert kikapcsol. És mert finom. És mert buknak rá a csajok.