Öltönyös már-már teljesen feladta a reményt, hogy valaha internete legyen a belvárosban. Lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Utolsó mentsvára a Mobilinternet volt, és beinvesztált. Súlyos pénzt hagyott ott a Vodafone-nál, hazament, összekötötte, és működött. Ilyen egyszerűen. Semmi nemműködik, semmi még nem aktiváltuk, monthatni Öltönyös meg volt lepődve.
Öröme nem tartott sokáig, mikoris 1-2 nap után figyelmes lett arra, hogy max 10 percen belül ledob, a feljelentkezésnek legalább akkora az esélye mint hogy egy feldobott érme az élére essen. Nem nulla, de konvergál hozzá. Már majdnem hozzávágta a falhoz az egész cuccot, és másnap a dobozt egy fél téglával balanszírozva visszajuttatta a szolgáltatónak, szigorúan kirakaton keresztül, amikor elkezdett gondolkodni. fórumokat olvasni (a másik gépen, amire szintén felinstallálta a kütyüt és meglepő módon lazán ment)
Ugyan a sok okostóni javaslatára gépújratelepíteni nem akart, megvizsgálta, miben is térhet el az ő gépe egy hagyományostól. No megvan a bibi. Amikor kínjában internethez akart jutni, akkor egy órás hadakozással egy USB bluetooth eszközzel hozzákötött egy gprs képes telefont, amit rávett, hogy funkcionáljon modemként. Ehhez a művelethez nagyjából a gép összes modemes és hálózati beállítását felforgatta, ami valahol akadt a friss HSDPA modemmel. Ááá. Egyrészt mekkora szívás, másrészt MÉGISCSAK JÓL MŰKÖDIK a szolgáltatás, tégla kicsomagol, internet elé boldogan leül. Elvonási tünetek vége.
Már csak azt nem tudja Öltönyös eldönteni, hogy az egész szívástól jobb lett-e neki, megérte egyáltalán, kellett-e ez neki, és hány perccel többet tölt a képernyő előtt, amit értelmesebben is eltölthetne? Szerinted?
