Hol van a piros alsógatyám? Talán ebben a dobozban. De lehet hogy a kis kupac aljában. Vagy az ágy végében, esetleg a gázcsőre aggatott vállfák egyikén. Öltönyös egy ideje ilyen állapotok közt él, és csak úgy csendben, magában már mélyen megbánta hogy  nem egy teljesen felújított és berendezett lakást vásárolt, hanem egy újat.

Vasárnap végre fellélegezhetett, hiszen kiválasztotta álmai beépített szekrényét, melyet röpke 3 hét múlva össze is szerelnek neki!

Persze kicsit felháborítja a dolog, hogy hamarabb lesz szekrénye, mint internete, de legalább nyugodtan főzőcskézhet és hajnali egykor inkább mást elégít ki, mint kényszeres posztolnivalóját.

Ofkoz a tudatos fogyasztó itt is kibújt belőle, és megint úgy érzi, egy vállalkozás elsősorban nem attól lesz sikeres itt Agyarországon, hogy minőségi termékeket kínál, hanem ha hajlandó felvenni a kapcsolatot a leendő vevőivel.

Mivel a beépített szekrény nem egy kis beruházás, Öltönyös vette magának a bátorságot, hogy 5 cégnek írt e-mailt, akik mind büszkén hirdették a honlapukon, hogy csak írjon nekünk és mi kinyaljuk az ÖN seggecskéjét is. Öt, azaz 5 munkanapon belül egy, azaz 1 cég vette magának a bátorságot, hogy telefonáljon: Jövünk, felmérünk, mikor menjünk? Szerinted Öltönyös kinél vásárolt? (oké, mellesleg más szempontból is megfelelnek, és volt egy hatalmas adujuk, a referencia a családban:)

A következő 5 munkanapban kapott még 2 szűkszavú emailt egy-egy kb árral. Ötből három. Ha Öltönyös 300-500 ezer forintos cuccokat árulna, és egy leendő vevő érdeklődne, egy órán belül felhívná. És kedves is lenne. Ez ciki?