Öltönyösnek még vannak emlékei a diákéletről, így számára a nyár júniusban kezdődik. Valamikor június elején, a vizsgaidőszak végén. Mostanában dolgozgat, és ez már a második nyár, amit hivatalosan, rabszolgaként kénytelen abszolválni, így Öltönyös még nem érti, miért augusztusban megy szabadságra mindenki, amikor júniusban elkezdődött a naptári nyár. Na midegy. A lényeg, hogy Öltönyös szerint Budapest augusztusban kirakhatná a Szabadságon és/vagy Szigeten vagyok táblát. Történt ugyanis, hogy már régóta akart a barátnőjével csokifondüzni menni. Mert az jó, mert az finom, mert az különleges és különbenis töri fejét egy saját fondücucc beszerzésén, mert így nincs ráutalva az étterem banán-eper-alma szentháromságára, hanem csokifondüzhet sajtot, marhahúst, borsot, olivabogyót, tűzőgépet tetszése szerint. De még nincs neki ilyen csokifolyós szökőkútja, úgyhogy elment Budapest egyetlen épkézláb fondühelyére, a Fehér Bölénybe. Ezerötszázért számított valami rendes tisztességes csokifondüre, amit a múltkor nem volt szerencséje kipróbálni, az ár-érték arány kegyetlen szabályai miatt. Éhes volt na, és sajt-hús fondü oltárán áldozott. Jöhetett volna a csoki is, csakhát a gyomorméret erősen befolyásolta a fogyasztói kosarat.
Szóval a lényeg, Barátnőt feltüzelve, „Mennyünk csokifondüzni mer’ az szupcsi-kircsi, Öltönyös elkövette azt az óriási hibát, hogy nem telefonált az étterembe asztalt foglalni. „Áááá, úgyis nyár van, meg sziget is, mindenki nyaral, úgysem lesz tele a hely, nem kell asztalt foglalni” Ez villant át Öltönyös agyán, amikor az asztal nem foglalás mellett döntött. Odamegyünk, ’oszt jóvan, Kérjük a csokifondünket de hirtelen, bambival.
Nna itt követte el hősünk a hibát.
Szóval a katarzis. Nemhogy kellett volna asztalt foglalni, egyenesen KÖTELEZŐ lett volna felhívni az éttermet, hiszen a kőkemény üzleti érdek annyira megköveteli az alkalmazkodást, hogy lazán nem volt nyitva a hely. Annyi megrovást érdemelnek, hogy a weboldalukra kirakhatták volna: érdeklődés hiányában zárva.
A frusztráló dolog az, hogy Öltönyösék teljesen rákészültek a csokifondüre. Nem vágytak másra, csak erre. Nevezett vendéglátóipari egység annyiban már megkülönböztette magát versenytársaitól, hogy egyáltalán VAN saját honlapja, amin érdemi információk találhatóak. Nevezetesen nyitva tartás, menü, árak. Így Öltönyös generációja is képes megtalálni a helyet, ha fondüre vágyik. Arra azonban már nem veszik a fáradságot, hogy frissítsék is egész jól sikerült weblapjukat. Csak annyit kellett volna írni, hogy ne gyere augusztusban, mert IHB bulizunk a szigeten. A zárt ajtók láttán szomorú kullogás, másikétterem keresés, és a burger-meki-subway trión kívül csak a törökök voltak nyitva, meg a brazil étterem, 7900 forintos all you can eat menüvel. Amire épp nem vágytunk. Gasztronómiai bosszúként Sajtostészta otthon.
Utószó: Az már másik posztot érdemelne, hogy a Budapesti éttermek mennyire rosszul állnak webileg. A legtöbbnek NINCS saját honlapja, csak az eszemiszom.hu meg pár étteremkalaúz oldalon van feltűntetve, hogy bizony valami létezik. (vagy még az sem) Node a saját honlap, melyen fellelhető az árlap, menü, helyszín, 1-2 barátságos szó, netán online asztalfoglalás(Sic!) az igen kevés hely privilégiuma. Pedig egy ilyen, gyakorlatilag statikus honlap elkészítésére már bármelyik informatikushallgató 1-2 százezer forintért vállalkozik, ami a 2-5 ezer forintos vacsorák tükrében nem tűnik egy irreálisan elszállt összegnek. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy Öltönyös, és a nála fiatalabb generációk ha kíváncsiak valamire, leülnek a gép elé. Google gyorsabban megmondja a legbiztosabb infót, mint bármelyik fizetett program magazin. Már ha valaki megtalálhatóvá akarja tenni magát. Tudják, kedves étterem (lakberendezési üzlet/fodrászat/orvosi rendelő/állatorvos/pizzéria/villanyszerelő/traktorkölcsönző/satöbbi) tulajdonosok, ez olyan, mint az arany oldalak volt 15 éve. Aki kimarad, lemarad. Lehet hogy szuper a boltod/szolgáltatásod és a legnagyobb kínálatod van a legjobb áron, ha nem talállak meg, (és nem látom részletesen leírva mit kínálsz és mennyiért, nem rendelhetek online, nem igazolsz vissza, nem fizethetek online) cseszheted… Pedig pénzt akartam költeni NÁLAD.
