Rohadt unalmas meetingen ülök és körbenézve a másik 3 résztvevőn, mindegyiknek olyan vámpír arca van. Bármikor kivillanhatnak a hegyes fogacskák és egy jót lakmározhatnak belőlem. Élevzik ahogy végigmennek a hülye listájukon, nevetgélnek olyan dolgokon, amiken leginkább sírnék, tehát bármikor bekattanhatnak.
Sean Conery, a főnök már a teambuildinges városnézésen is elképesztoen jól utánozta a túravezetőt, akinek a nevetésétől mindenkit rázott a hideg. Wuuuááá.
Olivér a jószabású öltönyében, igazi tűzzel a szemében élvezi a process reszelést, kiver a víz attól ahogy kimondja hogy process. Process. PROCESS!
Mr Törzstag már nem mai vámpír, ráncos az arca, és komoly, intellektuális fejet vág, miközben hümmög. Ezt még beírja a cellába, aztán máris a véres serlegért nyúl, hogy kortyoljon egy jót, és szakértőként ízlelgesse.
Próbálok kiszökni wc-re, a túlélés a tét, hátha megúszom ezt az egészet élve, bár nem sok remény van.
Vagy túl sok vámpíros-zombis filmet nézek?
