Már a megállóban éreztem, hogy ez a gyerek különleges. Türelemmel és szakértelemmel várta a metrót, tudta, hogy a piros vonalon nem szabad átlépni, de azért picit behajolt, hogy mikor jön már. Ajtót egyedül nyitott, bár a gombot alig érte fel. És jessz, amint bejutott, középen ott volt a rúd. Az elején 110%-os erővel vetette rá magát és pörgött, mire elővettem a telefont, addigra picit elfáradt, de a lényeg jól látszik:) Szeirntem jól fog aludni:)
