Csudijó ez az öltönyös rabszolgaság. Kapsz kondibérletet is, így egész napos egészségtelen monitorbámulásod után mehetsz izzadni a sok combomnyi felkarú sárkánytetkós úr és frusztrált harmincas "nagyafenekem" hölgy közé.
Így történt ez most is, abban a naív reményben, hogy egy tonna megmozgatása után közelebb kerülök az eszményi emberképhez. Betoppanásomkor két meglepően csinos hostesshölgy fogad:
"SziavankedvedmegkóstolniadanonACTIVIÁt? Akkorkiisnyitomneked, tessék!"
Így, egy szuszra. Ma én vagyk a hetvennyolcadik áldozata. Csak ananászos van, ilyet még úgysem ettem. Marketinges lelkem örül, merthogy beletrafálnak a célcsoportba, az átlagon felül kereső konditerembejáró, tehát az egészségre is adó fiatalokba az átlagon felüli árú szuperegészséges joghurtjukkal. Naggyon szép. Az idillbe kicsit belerondít, hogy enyhén fura íze van a joghurtnak, amolyan állottas, dehát biztos paranoiás vagyok, ananászosat még nem ettem, ez ilyen.
Miután már eleget áztattam a hájamat a pezsgőfürdőben, kértem még egy ACTIViát, ínségesebb időkre. Öltönyös azért bizalmatlanul vizsgálgatta a dobozt, felmerült benne az a szörnyű vád, miszerint ezt a remek promóciót ez a magára és jóhírére igen sokat adó joghurtcég cselesen összekötötte a lejárt készletek megsemmisítésével. Öltönyös gyanúját tovább fokozta a tetőre utólag ráragasztott "fogyasztható Júliuskettőig" matrica. Óvatosan felkaparva tisztán kivehető a gyárban eredetileg rányomtatott május harmincegyedike. Halkan megjegyzem, neves napon Június hatodika volt.
Ezúton is csókoltatom a Danone marketingesét, aki -valószínűleg- miután együtt ebédelt a logisztikai vezetővel, aki nyilván arra panaszkodott hogy a nyakukon ragadt két kamion ananászos cucc, gyorsan promócióba fogott. Ügyes. Más országokban: Felháborító.
