Előny: - Nem kell időt tölteni a munkába menetel- jövetellel. - Azért munka mellett más is be tud csúszni ;-) Hátrány: - Ha nem figyelsz, a munka és a szabadidő összemosódik, a munka javára... Összefoglalva, néha egy-egy napra oké, de rendszeresen inkább ellenjavalt.

Maximalisan megertelek, mert szerintem is total gaz a "home office". Engem mar anno a suli is onmagaban kiakasztott a hetvegi es nyari "tanulasmaniajaval"! Az otthon, az a kikapcsolodas es lazitas szentelye, az irodahaz meg arra van, hogy dolgozzon benne az ember. Mindez persze tipus kerdese, mert van akinek pont ez jon bej. En tutti keptelen lennek ra. :))

Egyetértek. Kisgyerekes családosként hozzátenném, hogy ha otthon van a párom a gyerekkel, akkor gyakorlatilag tízpercenként adódik valami, amit mellesleg meg kellene csinálni, csak egy apróság, két perc az egész, ez igazán belefér, a munkahelyen is szoktatok kávézni, vagy nem? Szóval munkamániás szingliknek jó lehet, ha a munkájuk nem igényel túl sok interakciót (pl. szoftverfejlesztők), de azért ez egy elég szűk csoport.

Amennyire tudom, ezt a rendszert nem is a normál módon munkaképes embereknek találták ki, hanem a Fejlett Nagy Nyuagti Társadalom abbéli elkötelezettsége nyomán hozták létre, hogy az okos és elszánt nőket gyermekvállalás esetén is foglalkoztatás alatt tudják tartani. Persze például a Fejlett Nagy Nyugati Társadalm Svájc nevű kis jelentőségű autonóm régiójában a nőket a szülést követő második hónapban már szeretettel várják napi 8 órát lefoglaló munkakörük betöltésére, amivel kapcsolatban némely jóérzésű emberben ellenérzések fogalmazódhatnak meg. Én sírvafakadnék, ha nem láthatnám leendő gyerekeim első lépéseit, de az is érdekelne, hogy a gyeremek hogyan tanulja meg az olyan személyiséget meghatározó dolgokat, amihez - különösen a kezdeti fázisokban - bizony anyu kell és apu. Na mindegy, szóval ezt enyhíthetné elvileg a home office, meg hogy a megbetegedő (adott esetben akár valami krónikus dolog miatt fokozott figyelmet igénylő) gyermekkel otthon maradni kényszerűlő szülőt ne kelljen okvetlenül kirúgni. De hát, mint látható, a Fejlett Nagy Nyugati Társadalom már arra is rájött, hogy ha a dolgozót hazaragasztjuk, átverhetjük rá a villanyszámlát. Szeretném továbbá a Fejlett Nagy Nyugati Társadalmat arról is megkédezni, hogy a manapság különösen a nagy cégeknél divatos környezettudatos szemléletmód ilyenkor hol marad. Persze nyilván nem minden Nagy Nyugati Cég vallja őket magáénak, pedig állítólag ez a Nagy Nyugati Vonal, ami mentén haladni érdemes. Na jó, ha mindenkit kipaterolunk a Nagy Üzletházból, akkor már nem kell biztosítani az ott használatos energiát, de azért érdekelne egy összevető becslés, hogy mi a jobb: 1 db. nagy helyiség ÉSSZERŰ szolgáltatásokkal, a dolgozók esti hazaérkezésével, vagy sok kis dolgozó otthoni, egyénekként külön elkövetett erőforrás-felhasználása felösszegezve. Az Öltönyös által feszegetett szociális progblémákat pedig már ne is említsük, amely a dolgozó egyéniségének fokozatos átalakulásán túlmenően nyilván kihat környezetének lelki fejlődésére, beleértve az eljövendő generációt is... (Elszállt negatív utópia: a szülők egyetemi éveik alatt véletlenül ténylegesen is találkoztak, később ténylegesen össze is kötötték az életüket. "Családi barátként" tisztelhetnek három kínai férfit, egy irkutszki hölgyet, két oroszt és egy brazil hermafrodita festőt. Online szoktak pókerezni egy kansasi nővel, egy kanadai fiatalemberrel és egy nemét elárulni nem akaró, állítólag holdlakó személlyel. Mivel a közös kerti sütögetést a hosszas előzetes szervezés ellenére sem sikerült összeszervezni, végül a konferenciabeszélgetés útján megvalósított találkozó mellett döntöttek. (Állítólag a Holdon is lehet előre pácolt pulykamellfilét kapni.) A gyerekek még sosem találkoztak a nagymamával, viszont már maguk is tudnak saját fejlesztésű weboldalaikra sütiket beállítani...)