Öltönyös picit kiszabadult kalitkájából, és elment tárgyalni a Nagy Állami Céggel. A Nagy Állami Cég szeretne valami nagyon drágát rendelni Öltönyöséktől, ám ez apró nehézségekbe ütközik, hiszen Öltönyös egy profitorientált cégnél dolgozik, ami szigorúan szakmai alapokon dönt, és ilyen alapokon próbál szót érteni a vevővel.

A Nagy Állami Cégnek jelenleg is van szerződése erre a bizonyos tevékenységre egy szolgáltatóval, ám valószínűleg a közös golfozáson összerúghatták a port bátyámurammal, ezért tárgyalnak Öltönyös cégével.

Öltönyösék delegációja megérkezett a megadott helyszínre, a megadott tárgyalóhoz, ahol egy cetli fogadta őket, miszerint itten Audit lesz egész nap. Egy kiegészítő post-it is volt, amin a  "Kálmán, a kilincs meginnemjó, csináld meg okosba" felirat megintcsak nem adott elegendő tájékoztatást. Telefon a Nagy Állami Cég képviselőjének, hova is menjünk akkor?

A fehércsempés, korházszagú szűk folyósókon egy előző éra nyomasztó légköre érződik. Néha hatalmas ajtók nyílnak a falon, 4 méter magasak, 3 méter szélesek, bálterem lehet mögötte tán. Barna, kötött kardigános, ötvenes hölgyek szaladgálnak kávéval a kezükben, "Erzsi! Szóljámán a Katinak, megyünk cigizni a büféhez".

Öltönyösék delegációjában taláható spanyol, német, valamint angol szakértő is, így célszerűnek tűnt a tárgyalásokat angolul lefolytatni. A szűk keresztmetszetet a Nagy Állami Cég delegációja nyújtotta, ahol a 60 és a halál közötti, borvirágos, szürke és barna öltönyösök, kizárólag magyarul voltak képesek információ befogadására. Nem baj, üzletet akarunk kötni, tolmács.

A Tárgyalások jó hangulatáért a frissen álmenyezetezett, berendezésében 50 éves terem felelős, ahol nyoma nincs konnektornak, ahová modern ketyeréinket dughattuk volna. Illetva van egy, a sarokban, szerencsére hosszabbítóval áthidalható volt a dolog. Projektor ugyan lóg a mennyezetről, a legutóbbi közbeszerzési eljárásban szerezték be, látszik rajta, hogy nagy becsben tartják, nyilván csak ünnepnapokon üzemelik be, olyan érintetlenül függött a magasban. Igaz, kábelek nem mentek bele, de azt nyilván Béla szokta hozni az 5 méteres létrával. A Karácsonyi ünnepségre.

A Tárgyalás zökkenőmentesen zajlott, az udvarról flex zaja hallatszott be, olykor hatalmas vascsövek zörgő puffanásával. "Janikám, óvatosan vasaljad be aztat".
Komfortunkat tovább fokozta, a felkínált ásványvíz pogácsával, szóval jól tartják itt a reménybeli szolgáltatót. Nyilván, mi vagyunk értük.

A bejegyzésben érzékelt, szakadozott módon folytak a tárgyalások, sorozatos félreértésekkel, kedélyesen ment a beszélgetés a két teljesen különböző civilizáció között. Reméljük, egy napon közös nevezőre tudunk jutni, bár Öltönyös több esélyt lát arra, hogy egy valóban Földön kívüli civilizáció képviselőivel dűlőre jusson.