Öltönyöst szerdán ebédelni hívták a Vendéglátás fellegvárába, ahol a jövő mesterszakácsait és főpincéreit képzik, a Kerskedelmi Vendéglátóipari és Idegenforgalmi főiskolára. Ilyen alkalmakkor serény tanulók főznek, felszolgálnak, és mivel ezt egy üres teremben meglehetősen mókás feladat lenne végrehajtani, vendégeket hívnak, negyed egyre. (KVIF)

Öltönyös előre is bocsánatot kér, elkésett, a CÉG-nél elhúzódott a meeting, a főnökére meg csak nem borítja rá az asztalt délben, hogy boccs, mennem kell ebédelni, miközben ő még bőszen a bevételek helyes könyveléséről regél a csapatnak. Ígyhát izgett mozgott a meetingen, lassan teltek a másodpercek, míg végre negyedegykor usgyi a közeli ebédhez. Öltönyösnek már égett az arca, így kicsit kocogósra vette a tempót, ott akart lenni, hiszen az ilyen ebédeken különlegesen finom menü várja a vendégeket, és a társaság is remeknek ígérkezett.

Érkezéskor egy ork állt útjába, mint később kiderült, egy Kerekes nevű Főork. Öltönyös illedelmesen köszönt, elnézést kért, és bebocsájtásért könyörgött. Az ork széles vállain átnézve, sok esélyt adott magának, hiszen még egyetlen vendég előtt sem volt gőzölgő leves, vagy előétel, ám az ork ezt másként gondolta.

BKV ellenőröket megszégyenítő stílusban próbálta Öltönyös tudtára adni, hogy ide bizony ő be nem teszi a lábát. Az ork tisztában volt önnön fontosságával, ő a terem királya, tehát terrorizálhatja a szorgos séfeket, alpári stílusban beszélhet tanonccal, vendéggel egyaránt.

Öltönyös úgy gondolja -naívan-, hogy ahol vendéglátást oktatnak, ott nemcsak főzni tanítják meg az embert, hanem arra is megtanítják, hogy a vendég az úr. Tehát nem beszélünk vele lekezelően, kioktatóan, bunkón, aki amúgy kedvesen és illendőn szólt.

Végül Öltönyös minden igyekezete ellenére éhen maradt, és egy gyroszosnál vígasztlódott barátjával, aki az esetet megtudva harsány röhögésben tört ki, és csak legyintett: Ja, Ő ilyen. Iskolánk (egyik) szégyene.